Elérkezett a pillanat és érdemtelenül lezárul ez a remek sorozat.
Ez nagyon sajnálatos, hiszen a Carnivále után végre találtam valamit, ami lekötött volna a misztikum témakörén belül.
Rebesgették, hogy az utolsó részt úgy dobták össze a készítők (Josh Appelbaum, Andre Nemec, Scott Rosenberg). Ez teljes mértékben így van.
Érezhető a munkájukon a kapkodás, a végletesség és az is, hogy magyarázatot adjanak a jogosan felmerülő kérdésekre.
Megtudhatjuk a zárásból, hogy ki a Varázsló…

Lássunk hozzá…

Az elsőző rész történéseiből kiindulva bontakozik ki a zárás is melynek elejétől a végéig végzet szaga van. Nagyon érződik belőle a végletesség, még akkor is, ha az események nem ezt tükrözik.
Az lehet, hogy a készítők egy befejezést csaptak elénk, de ennek ellenére az egész kusza.
Nehéz bármilyen értelmes következtetést levonni a záró epizód láttán.
Egyszerűen több kérdés merül fel, mint ahányat megválaszoltak.

A csúnya rossz Dan Farmer, az előző epizódban kicsit megverte Greggy Stiviletto-t, szóval a bántalmazott férfi bosszúért kiált. Összeszed egy pár embert és az őrshöz vonult, ahol fogva tartják a sebesült férfit, akiről mellesleg elterjedt – városszerte – hogy ő a Varázsló.
Meg is kezdődik az ostrom, mely alatt kiderül Farmer igazi személye, Henley is érdekes információval szolgál T. C. anyjával kapcsolatban, illetve megjelenik Griff Conroy, aki szintén többet tud annál, mint amit elárult. Sokkal többet…

Ezalatt Merrit Grives is akcióba lendül. Jól szabott öltönyét bőrdzsekire cseréli és elindul az rendőrségre, ahol tanúbizonyságot tesz különös „hatalmáról”, ami az emberekkel való bánásmódban nyilvánul meg, továbbá kimenti barátját a rendőrök kezéből.
Griff és Tommy beszélnek egymással és a fiú szembesíti apját a bűneivel. Az előző seriff elmondja az anyja halálának igaz történetét, de az egész ügy, ennek ellenére homályos. Tommy megfogadja, hogy változtat a dolgok menetén, átformálja ezt a kisvárost.
Griff pedig az utolsó pillanatokban elvezeti a nézőt a Varázslóhoz…

Lényegében ez a története az utolsó résznek, de a legfontosabb azonban, hogy leszögezzük:
Mindez, ebben a formában lezárásként nem minősíthető, teljes mértékben kusza, az ember nem talál benne logikát. Meglepőnek nagyon meglepő az tény, de az kevés, hiszen ez akár az egyik epizód is lehetne, nem egy befejezés. Nem láthatóak át az összefüggések, nem tisztul ki a kép.
Megkapjuk a legfontosabb kérdésre a választ (Ki a Varázsló?), de mindez édes kevés, hiszen más kérdéseket nem válaszoltak meg. Olyan ez, mint amikor a matek dolgozatban lelessük a megoldást, de levezetni nem tudjuk, hogy jutottunk el a végeredményig.
A befejezés a legkevésbé sem nyerte el a tetszésem, bár ebben benne van az is rendesen, hogy nem hiszem, hogy képesek lettek volna egy olyan véget kerekíteni ennek a történetnek, ami elfogadható.
Ennek oka, hogy a történet nem tudott – 8 rész alatt – eléggé kibontakozni.

Ebben az epizódban is előkerült a Kék Ajtó című film, ami központi metaforája a filmnek, gyakran említették, de semmi konkrétumot nem tudhattunk meg róla. Csak annyit, hogy több szereplő ismeri, német mozi, emellett elég régi és valami különös kapcsolatban áll a történésekkel.
Egy hatalmas kérdőjel a történetben. Pont akkora, mint Merrit Grieves.
Sam Neill egy zseni, olyan természetességgel hozza a karaktert, hogy az a színészi játék csúcsát jelenti. Még az utolsó részben bekövetkező váltás is remekül sikerül neki. Felveszi a bőrdzsekis attitűdöt, és mindez remekül áll neki, egyszerre újszerű, de meg van benne a régi Grieves is.
Ebből kiindulva Grieves karaktere is rejtély.
Szóval a sorozat véget ért. Magyarázat – az van, olyan amilyen, de mindez több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Természetesen, aki eddig is követte a történetet, annak kötelező darab a 8. epizód, készüljön fel, hogy lezárást nem kap.