Elérkezett az idő, hogy kicsit lepihenjen a sorozat, hogy jövő októberben újult erővel kezdetét vehesse a következő évad. Ha lehetett volna ilyet, én biztos hosszabb első szezont kértem volna a Mikulástól, de úgy tűnik be kell érni ennyivel kezdetnek. Azért az biztos, hogy 6 röpke rész alatt az ember szívéhez tud nőni egy sorozat, főleg ha ennyit várt rá. Az évadzáró hozta a színvonalat, bár én egy picit többet vártam volna.

Ezúton szeretném megköszönni a gyors és színvonalas magyar szöveget Alias & Eidur fordítópárosnak, akik közelebb hoztak bennünket a sorozathoz.

Tovább...

Kezdésként talán beszéljünk kicsit a sorozatról. Elvégre évadzáró van, ilyen eljön a számadás ideje. Hatalmas ígéretnek indult a The Walking Dead, amely hozta is az elvárható színvonalat. Az AMC csatorna talán még sosem költött annyit marketingre, mint ezen remekmű reklámozása esetén. Azért üzletnek sem lett utolsó a kampány, mert száznál is több országban kezdték el a szériát az amerikai premier napján. Könnyű dobálózni az ilyen számokkal, legtöbbször csak elmegy az ember füle mellett, de gondoljunk csak bele, hogy száz ország mennyi is valójában! Lehet, hogy fel sem tudnék sorolni annyit.

Szóval a bizalom töretlen volt látatlanban is, aztán jött a premier. Nos, a nyitás számtalan rekordot megdöntött, egyszerűen minden zombi-mániában égett, a sorozat jól muzsikált. Ha a számok világából átevickélünk a cselekménybe meglátjuk, hogy miért lett ilyen népszerű.

A látvány magával ragadó, látszik rajta az alaposság és a stílusérzék. Nem holmi összegányolt járkálókat kaptunk, hanem igazi mestermunkát. Mindebben a legszebb, hogy az egész sorozat marhára nem a zombikról szól, hanem a túlélőkről, az emberekről.

Nem csoda, hogy a világ egyik legnagyobb drámaírója vette kezébe a sorozatot és megmutatta nekünk, hogy egy élő-halottas sorozaton is lehet könnycseppeket hullatni, ha úgy áll hozzá az ember. Talán vannak páran akik bánják, hogy így alakult, én nagy örülök, hogy voltaképpen a The Walking Dead egy különleges világban játszódó dráma. Manapság már a horror önmagában nem elég, kell mellé valami, ami megfog és nem enged el. Ugyanez jellemző a sci-fi-re.

Szépen lassan megtanultuk ezen világ játékszabályait, megmutatták nekünk mi vár itt ránk és persze megismerhettük a szereplőket. A cselekmény szinte mindig alá volt rendelve az érzelmeknek, minden azért történt, hogy megmozgasson bennünket legbelül.

Kérdés, hogy Frank Darabont mennyire elégedett mindezzel, hiszen a hírek szerint kirúgta a komplett íróstábot és a második évadot már másokkal fogja megcsinálni.

A finálé tartogatott izgalmakat, de nem indult be azonnal a történet. Kicsit soknak éreztem a bevezetőt és ha belegondolunk mit is értünk el, akkor már nem lehetünk annyira büszkék. Kétségtelenül jó rész volt, tökéletesen elment volna egy általános kalandnak, de évadzárónak én egy kicsit többet képzelek el. Nem ismerem a részek felosztásának hátterét, talán eredetileg nem is finálénak lett szánva, de mindegy.

A tetőponton már nagyon felfokozott és izgalmas lett a mondanivaló, ezek voltak a legszebb momentumok. A záró képsorokban még némi tűzijátékot is kaptak a robbantgatás szerelmesei, szóval azt se lehet mondani, hogy nem volt látványos a vége. Ettől nekem még mindig hiányérzetem van, amit csak a második évad tud pótolni, de addig még elég sokat kell aludni.

Jogos lenne a kérdés, hogy mennyire tesz majd jót egy szinte teljes év kihagyás a sorozatnak? Erre csak az idő tud válaszul szolgálni, a csatorna így döntött, fogadjuk el.

Összességében egy nagyszerű sorozat picit szürkébb zárását láthattuk, amely csupán a a rövidre sikerült első szezon zárása volt, októberben jön a következő, minimum dupla ennyi résszel.