Az előző évad formuláján valamicskét változtattak a készítők. Igyekszenek minél többet megmutatni az egyes karakterekről az évad alatt. Ők a legfontosabb láncszemei az AHS gépezetének, nem szabad hagyni, hogy feleslegesnek érezze őket a néző. A mostani rész sem lett egy kiugró jelenség, voltak igen tetszetős jelenetek, a másik részük pedig borzasztóan kiszámítható lett.

Kifejezetten szeretem azt, amikor a Winchester fivéreket olyan környezetbe zsúfolják, amitől ők maguk a lehető legtávolabb állnak. Általában az ilyen részek jó kis könnyed szórakozást szoktak nyújtani, nem is kell őket komolyan venni. Most is valami hasonló jósággal találtuk szembe magunkat, ahol az alapötlet nagyon jó lett, de talán többet is ki lehetett volna hozni ebből az egészből.

Egyre élesednek a belső viszályok a cirkuszosok nem hétköznapi életében. A készítők még mindig azt a formulát követik, hogy egy-egy részben csak néhány szereplőt mutatnak meg nekünk testközelből, körülöttük forog minden ebben a 40 percben, így küszöbölve ki azt, hogy az egyes karakterek elvesszenek az aktorok dzsungelében. A végeredmény ezúttal jóval kiszámíthatóbb lett, mint általában.

Az biztos, hogy az előzőnél lényegesen jobb részt produkáltak most, de még így sem közelíti meg a színvonal azt, amit az évadnyitóban megtapasztaltunk. Nem a legjobb húzás, amikor a már nem is annyira népes szereplőgárdát további kis részekre bontják és csak velük találkozhatunk. Persze az is igaz, hogy a sok emberrel meg egyszerre nem lehet mit kezdeni. Az előző évadban a nagyon kis csoportok bejöttek, de ott a környezet is közrejátszott. De legalább megtudtunk egy nagyon fontos dolgot.

Az egyszer biztos, hogy az elmúlt két hétben az American Horror Story nagyon magasra tette a lécet önmagával szemben. Az Edward Mordrake dupla remekül sikerült. A kérdés az maradt csupán, hogy egyrészt a készítők milyen irányba görgetik tovább a fonalat, másrészt tudnak-e hasonlóan jó és hangulatos folytatást összehozni?

Néhány sorozatnál részenkénti elemzésre nem futja az időből, ezért arra gondoltam, hogy bizonyos számú epizód után jelentkezek egy-egy kritikával, szemrevételezve, hogy az adott széria éppen hol tart. Talán annyiból jobb ez a formula, hogy jobban észre lehet venni az összefüggéseket, nem csak találgat az ember, hogy mégis mi lesz.

A Sleepy Hollow második évadának kezdése olyasmi volt, amit vártam. Ez nem jelent se jót, se rosszat. Visszaköszöntek az első szezon gyermekbetegségei, de ugyanakkor láthattunk kifejezetten jó húzásokat is. Most éppen ott tartunk, hogy lement 7 epizód, de a fő cselekményszál nem sokat haladt előre.

Azt hiszem, hogy ez a sorozat tőlem még nem kapott ennyire gyenge értékelést. Nem is értem, hogy a készítők mit gondoltak, amikor megírták ezt a mostanit? Nagyon csalódott vagyok, mert a széria esszenciája veszett oda ebben a 40 percben. Nem volt semmi, ami a The Walking Deadre emlékeztetett volna, ráadásul egyes jeleneteknél kifejezetten „ZS” kategóriás mozifilm érzésem volt. Klisék klisék hátán, gagyi, eltúlzott és illúzióromboló jelenetek követték egymást. Nagyon nem tetszett.