A jó öreg Edward Mordrake szépen lassan végigment szinte minden fontosabb karakteren, beszélgetett velük, ezáltal maga a néző is több információhoz jutott. Zseniális húzás volt ilyen piszkosul feszült és nem hétköznapi módon bemutatni a szereplőket, kimondatni velük azt, ami a szívük mélyén van és egyébként soha nem tudnánk meg.

A misztikum, a zene, a hangulat nagyon tetszett, remek összhangban voltak ezek a képi megvalósítással. Nem volt egy túl mozgalmas rész, inkább karakterépítgetős a maga teljesen egyedi és kicsavart módján.

Az egyik főszerepet pszichopata bohócunk kapta, aki eddig csak lógott a levegőben, nem volt túl sok játékideje, de már is a nézők nagy kedvencévé vált. Kicsomagolták nekünk a karaktert szépen lassan. Sajna ennek az az árnyoldala, hogy kiveszett belőle mindenfajta misztikum. Így, hogy elmeséltek mindent vele kapcsolatban, már nem is maradt benne túl sok érdekes. Viszont maga a sztori jól beleillett a rész hangulatába és elérte a funkcióját. Szerencsére a készítők is úgy gondolták, hogy a balladai homálytól megszabadított bohóc már nem állná meg a helyét a sorozatban, gyorsan ki is nyírták, hogy valami más léphessen a helyére.

Ami még plusz érdekesség, de szorosan nem kapcsolódik ehhez az epizódhoz az az, hogy a napokban nyilatkozta a sorozat egyik alapítója, Ryan Murphy, hogy az évadok igen is összefüggnek egymással. Lesznek a jövőben is utalások bőven a korábbi vagy későbbi szezonokra, lesznek azonos karakterek, ismerős helyszínek, stb.

Visszatérve a mostanira, nekem ez is nagyon bejött, ezért a dupla epizódért már megérte elkészíteni ezt a szezont. Reméljük, hogy a folytatás is hasonló színvonalú lesz és meg fogják tudni tőlteni a maradék részeket igazi, nem önismétlő tartalommal.