Az biztos, hogy kemény feladat azt menedzselni, amikor egy sorozatban sokkal több értékes karakter van, mint amennyit egy átlagos epizód elbír. Ezért is kell folyamatosan törniük a fejüket a készítőknek, hogy ne az legyen, hogy mindenki csak egy helyben áll és bambán néznek ki a fejükből. A csoport szétszedése egy racionális ötlet, az biztos.

Sőt a költségeken is nyilván lehet spórolni, hogy ha teletömik ilyesmi epizódokkal az évadot. Carol és Daryl magányos útját követhettük figyelemmel, miközben Beth feltételezett elrablóit vették üldözőbe. Amíg a fentebb említett szőke lányról azt írtam néhány résszel ezelőtt, hogy egy személyben képtelen egy egész részt uralni, addig a mostani banda nagyon is remekelt.

Carol igen jelentős karakterré nőtte ki magát, sok megpróbáltatások esett át, és szerintem a nézők sem utálják. Dary pedig Daryl, rajta nincs mit ecsetelni. Ők ketten mindig is jól mutattak együtt a vásznon. Érezhető az a megfoghatatlan kémia, ami kettőjük között van még akkor is, ha sok minden megváltozott az évek alatt.

A sztori kicsikét haladt csak előre, visszajutottunk Atlantába, oda, ahonnan kezdetét vette a nagy kaland anno. A városi környezet sokat dobott a hangulaton, nagyon kellett már a változás. Tetszettek az utcák, a járkálók és akadt egy-két olyan jelenet, amiről emlékezetes marad ez a 40 perc. Pl.: a hálózsákos zombik letaglózó látványa, vagy hőseink autós zuhanása.

A játékidő vége pedig egyértelműsítette, hogy ez a mostani idő csak arra volt jó, hogy felvezesse a 2014-es év utolsó két The Walking Dead epizódját. Biztos lesznek még durvulások és nagy jelenetek, alig várom.