Az előző rész utolsó jelenete érdekes dolgot tartogatott, illetve tartogathatott volna, ha nem bánnának mindenkivel hímes tojásként az írók. Elsa elvitte az ikreket Dandyhez, akiről már tudjuk jól, hogy mire képes. Ettől a szekciótól nagyjából azt kaptam, amit vártam. Tisztán látszik, hogy a készítők ebben az évadban csínján bánnak a halállal és egyúttal a szereplőikkel. A nevesebbek közül nem fog elpatkolni még senki, hiába lebegtetik be ezt nekünk folyton. Ez mindenképp rossz húzás.

A fókaember, Paul viszont korántsem tartozik a legértékesebb szereplők közé, vele lehet aztán bármi, nem lepődünk meg rajta. Ahogyan a Jessica Lange által megformált Elsa Mars kicsinyes és rendkívül ostoba viselkedésén sem. Nagyon taszító és idegesítő karakter lett, aki ugyanazokkal a tulajdonságokkal büszkélkedhet, mint Lange alakításai általában. Nyilván ez nem a színésznő hibája, ilyet találtak ki neki megint a készítők.

Sejtettem én, hogy ha elfogy az egyedi ötlet (pl.: Edward Mordrake, vagy a bohóc), akkor elkezdik egymásnak feszíteni a karaktereket. Ez nem áll valami jól a sorozatnak, főleg, hogy már sokszor eljátszották ezt minden évadban.

Kezdik szinte teljesen kizárni a külső világot, pedig annyi jó inspirációt tudna adni az 50-es évek Amerikája.

Nekem az volt a legnagyobb problémám a résszel, hogy a bemutatott karakterek cselekedetei túlságosan kiszámíthatóak voltak, alig történt váratlan esemény. Sem hangulatban, sem képi megvalósításban nem láttam most semmi kiemelkedőt. Bár élvezetes volt a játékidő, de nem maradt meg bennem egyetlen olyan jelenet sem, amire az ember megnyalja mind a tíz ujját.