Az egyik legjobb jelenleg futó vígjáték sorozat ugyan most pihenőn van és szeptember végéig még nem láthatunk új epizódot, de hogy addig se maradjunk TBBT-adag nélkül rögtön két rövidke műsort ajánlok a fanoknak.
Ugyanis elérhetővé vált két háttérfelvétel, amiben kicsit közelebb kerülhetünk a show világához. Egy olyan műsoréhoz, ami maga mögé utasította az American Idolt (!), elérte a bűvös 100. (!) epizódot és sikere töretlen, aminek köszönhetően még további két évadot szavaztak meg neki.

Feleslegesnek tartottam – és tartom is – egy film újraforgatását, ha nem telt el köztük legalább cirka húsz év. Ja, persze, ez nem remake, ez reboot, vagyis az egész sztori újrakezdése, ami még rosszabb, mert lehet egy történet a világ legjobbja, legérdekesebbje, arra sem vagyunk kíváncsiak rá kétszer-háromszor egymás után. Most itt van ez a Pókember, ami a Marvel, Bosszúállók utáni legnagyobb dobásának ígérkezett, és nem nagyon robbantott bankot, de még csak nem is lényegesen jobb, mint az elődje (annak megítélésén a folytatások is rontanak). Csak megerősíti a fenti véleményem, mi szerint ezért kár volt.

Suzanne Collins nagysikerű regényének filmes adaptációja szintén nagy sikernek bizonyult. Világszerte rengetegen várták a mozikba érkezését. Én nem ismertem a történetet, de kíváncsivá tett a trailer, amiben egy visszafogottabb Battle Royale-t láttam, némi gyanúval, hogy ez is amolyen Alkonyat-típusú tinifilm. Igazából nem is tévedtem ebben – bár a BR-vonal gyakorlatilag teljesen téves – és mégis, ennek ellenére azt kell, hogy mondjam: Sablonossága és kiszámíthatósága ellenére, egy látványos és érdekes film, amit még élvezni is lehet.Egyszóval egyszer megnézni nem időpocsékolás.

Az ausztrál Alkonyat, vagy az ausztrál Vörös Hajnal. Igen, ez a film – ugyan könyvadaptáció még pedig John Marsden sikeres tini regénye – akár e kettő ötvözete is lehetne. Fura, hiszen egyszerre érdekes és nevetséges, én is azért néztem meg, mert kíváncsi voltam rá, hogy mit hoznak ki ebből az egészből.
Azt hiszem a forgatókönyvet még lehetett volna csiszolgatni egy hangyányit…
Az biztos, hogy van egy kis visszafogott bevezető jellege az alkotásnak – elvégre trilógiát szánnak a sztorinak – amitől nem érződik, hogy egységes egész lenne, hiányosnak hat.

3lké5zülT a kUlt1kU5 manga kéT ré5z35 71lmv3rz1ójának má50d1k 73lv0ná5a 15. Hamar05an érk3zn3k a kr1T1kák!
Add1g 15 kö5zönöm a Tür3lm3T é5 élv3zzéT3k a m0z1kaT!
F3l1raT = 1TT.

Az 1980-as Terror Train c. film remake-jeként tisztelhetjük ezt kendőzetlen borzalmat, hiszen a 2008-as felelevenítés rohadt gyenge. A szokásosat kapja a néző, semmi új, mindezt az unalomig ismert vérfröcsköléssel, csonkítással, gyilkolászással. Piciny Motel beütéssel, csak semmi eredetiség…
Miközben kifejezetten „hízelgő” képet fest Ukrajnáról és úgy egészében a kelet-európai nemzetekről... :D

Ruben Fleischer újabb vígjátékkal jelentkezett a kiváló Zombieland után.
És meg kell hagyni, hogy ez talán nem volt olyan fergeteges, de azért megállta a helyét. Tekintve, hogy az utóbbi időben szánalmasan kevés élvezhető vígjátékkal találkozik az ember, egy-egy ilyen alkotás üdítően hat.

Az egyetlen ok, amiért úgy döntöttem megnézem ezt a filmet, a tigris volt. Számtalan olyan alkotás készült már, amiben változatos állatfajták riogatják a népeket. Sok mozit megnéztem már, de tigrissel ijesztgetőset még nem láttam. Akkor már ne maradjon ki ez sem…
Egy kicsit B-kategóriás, de nem nézhetetlen.