Kezdetét vette az utolsó évad. Aki nem tudná, fix 13 epizódot kapott a Fringe, hogy a készítők méltóképpen lezárhassák a történetet. Nem mellékesen a sorozat el fogja érni a 100. részt, amely igen szépnek mondható. Az évadkezdés kifejezetten tetszetősre sikeredett. Nem tudom, hogy minden rajongónak fog-e tetszeni, hogy szinte minden megváltozott az elmúlt évekhez képest. Az új történet egyáltalán nem rossz, végre kap egy kis lendületet a sorozat.

Még „bírom” a sorozatot, az az hogy valamiért még nem untam rá, pedig hát el kell ismerni: Nem egy nagy durranás.
Persze ez kissé igazságtalan, hiszen mi egyszerű az nagyszerű (tud lenni).
Annyit azonban elmondhatunk legalább, hogy egyenletesen teljesít.

Túlzás lenne azt állítani, hogy vártam a 2. évadot, de azért kíváncsi voltam, hogy a (számomra) csalódást keltő első évad vége után, mivel hozakodnak elő a készítők. Finoman szólva sem erőltették meg magukat, hiszen az évadkezdés
– pár apróságtól eltekintve – nem volt valami erős. De az is lehet, hogy a részek előrehaladtával elmúlt az újdonság varázsa. Nem tudom, de azt hiszem, én megválok a szériától, szóval ez lesz az utolsó 2BG-és bejegyzésem.

A Revolution bevezetőjét zajos siker kísérte Amerikában. Ez még semmit nem jelent, hiszen nem egy sorozat kezdte kiválóan az évadot, mégis csúnya nagy hasalás lett a vége. A Revolution ennél talán egy picit jobban fel van építve, de nekem mégsem tetszik igazán. Kétségtelen, hogy van benne különlegesség, de a tálalás nagyon pocsék. Kiszámítható és egyáltalán nem mentes a közhelyektől. Sajnos minden és mindenki pontosan olyan, amilyennek várod.

Michael Connelly írásai Magyarországon sem ismeretlenek. A sokoldalú író (főleg bűnügyi – thriller vonalon mozog) számos kötet büszke tulajdonosa és hosszú idő után ismét vászonra varázsolták egyik írását. A Mickey Haller – széria névadó karakterének történetét követhetjük nyomon, aki egy igen bonyolult ügybe keveredik, mindezt egy kezdő rendező tálalásában, remek színészekkel kapjuk meg. Ez pedig egy jó bűnügyi-törvényszéki-thrillert eredményez.

Ahogy azt ígértem, folytatom a szériát, és jelentkezem az egyes epizódok rövid kritikájával. A pilotról szóló írásban említettem, hogy merész a sorozat és humor terén sem az a folyamatosan vicces darab.
Nem egy Big Bang Theory, vagy ehhez hasonló darabok.
Ez inkább komolyabb, nem ritkán drámai helyzetekkel és megható pillanatokkal.

Az egyik (már akinek) érdekes újonca, ami pusztán a mostanság ismét divatos Sherlock Holmes karakter sikerét lovagolja meg. Persze ez amerikai és még Watson doktor is nő, de ezen túl nincs benne több eredetiség, mint akármelyik krimi sorozatban. Az amerikai Holmes teljesen ugyanolyan, mint az eddigiek, különc, jó megfigyelő és a nem erőssége a társas kapcsolatok ápolása.
A pilot sztorijával sem robbantottak bombát, vagyis pusztán a modern holmes-sztorival kívánják eladni a CBS vezetői a szériát, ami közel sem biztos, hogy elegendő. Számomra nem is volt az.

Az utóbbi években zaklatott magánéletéről hírhedt, egyébként kiváló rendező, Roman Polanski nem tartozik a termékeny rendezők közé. Filmjei között hosszú évek telnek el, ezen alkotása 1999-es, azóta csak öt filmet rendezett, ezek közül egyik a Szellemíró, illetve tavaly novemberben került a mozikba a Carnage címet viselő alkotása. Ám a kritika témája most ez a hamisítatlanul európai hangulatot árasztó, misztikus thriller.