Az előző évad vége felé vette kezdetét az új sztori, amely ugrik egy nagyot az időben. Hőseink 2036-ban találják magukat, ahol új fenyegetéssel kell szembenézniük. A kalapos megfigyelők vettél át az uralmat a világ felett. Felfoghatjuk ezt egyfajta idegen inváziónak, bár ezek a lények nem földönkívüliek, hanem a jövő gyermekei. Lényeg, hogy a saját képükre kívánják formálni a világot, amely az ember számára szinte lakhatatlan környezetet jelent.

Egyfajta poszt apokaliptikus világban kell főszereplőinknek boldogulniuk. Szerencsére az ismerős arcok nem változtak, sőt új karakterek jelentek meg a színen. A legkiemelkedőbb Henrietta, aki Peter és Olivia nem annyira kicsi kislánya. Ő menti ki szüleit a borostyán fogságából, terelgeti az ellenállást, stb. Személy szerint azt gondolom, hogy a csaj körül nincs minden rendben, el tudom képzelni, hogy a másik oldalt képviseli, vagy akár nem is az, akinek mondja magát. Majd kiderül.

A főszereplőkön kívül óriási hangsúlyt kapott a megváltozott környezet. A jelenetek nagyon szépek és látványosak, elég jól szemléltetik, mivé változott a világ az elnyomás okán. Míg a Revolution számomra legnagyobb hibája pont a környezetben keresendő, itt elég jól át tudtam érezni hőseink fájdalmát. John Noble ismét remekül alakított, tőle maximálisan el tudtam hinni, amit érez.

Kicsit furcsa lehet egyeseknek, hogy a sok éve jól megszokott sablont felváltotta valami egészen más. Úgy tűnik, hogy egy 13 részes underground menekülés vár a nézőkre és hőseinkre. Nincs többé labor, nincsenek random esetek, csak a kőkemény főszál. A történet érdekes, még az is lehet, hogy ez lesz a legizgalmasabb szezon.

A sztori nem túl bonyolult, Bishopék igyekeznek véget vetni a kalaposok rémuralmának. A megoldás Walter agyában kavarodott hosszú éveken át, ám úgy tűnik a professzor nem lesz képes visszaemlékezni rá.

Összességében egy izgalmas és látványos kezdetét vette a mindent eldöntő évad. Nekem személy szerint a „felnőtt a kislányom” szál túlzottan sablonos, de ettől még elég jó évad elé nézünk.