Végre kiderült, hogy mi is az a nagy terv valójában. Megtudhattunk néhány dolgot a megfigyelők eredetéről, elkalauzoltak minket a távoli jövőbe, sőt még egy régi ismerőssel is találkozhattunk új köntösben. Pedig maga az epizód nem volt túl akciódús.

Azt hiszem a készítők nem akarnak úgy járni, mint a LOST alkotói, akik alig válaszoltak néhány kérdésre a fináléban. Itt legalább a fontos dolgokat igyekeznek megosztani velünk. Kezdve azzal, hogy mik is valójában a megfigyelők, honnan származnak, mi a céljuk, stb.

Mindezen információk tolmácsa Szeptember lett, aki mostanság Donald néven éli unalmas hétköznapjait. Persze a volt haverjai hagyják békében élni, Bishopék felbukkanásakor se nézett a körmére senki a hajat növesztő figurának. Humoros ez így, de fogadjuk el.

Szóval úgy tűnik, hogy a megfigyelő fiú különösen fontos. Ő maga a terv meg persze az időutazás cirka 100 évvel a jövőbe és bemutatni őt a nagyközönségnek. Ettől a megszállók ezen formájukban megszűnnek létezni, pontosabban soha ki nem fejlődnek és mindenki békére talál. Vagy nem.

Kicsit elsiklottak ezen dolgok gyakorlati problémáin. Az bölcs húzás volt az íróktól már a kezdetekben, hogy úgy állították be a kopaszokat, akik nem avatkoznak be semmibe, csak figyelemmel kísérik a nagy eseményeket. Magyarul ha megváltoztatjuk a történelmet azt nem nagyon fogja senki megérezni a múltban. Kivéve Petert és Waltert, akiket Szeptember húzott ki a jeges tóból.

Ettől függetlenül azt gondolom, hogy picit gyermeteg húzás lenne ilyen simán likvidálni a megfigyelőket. Mindennek úgy lenne csak értelme, hogy ha a kopaszok előre tudnák mindezt pontosan azért, hogy megmentsék a Földet a saját maguk likvidálásával. Meglátjuk.

Az epizód akcióban nem volt túl erős, érzelmekben annál inkább. A nagyszerű pillanatokat ezúttal is John Noble szállította Joshua Jacksonnal karöltve. Az apa-fia párbeszéd nagyon tetszett.

Összességében egy hangulatos felvezetést láthattunk az utolsó dupla rész előtt. Minden adott, hogy méltóképpen zárulhasson a sorozat.