Egész egyszerűen ugrottunk 24 évet az időben. Egy teljesen egyedi világ tárult fel előttünk, ahol minden gyökeresen megváltozott. A megfigyelők átvették az uralmat a Földön. Mindent ők irányítanak, az ember alárendelt fajként idomul hozzájuk. A felsőbbrendűséget hirdetve egyszerűen őslakosoknak neveznek bennünket.

A megfigyelőkről korábban már kiderült, hogy a Föld 600 évvel későbbi jövőjéből érkeztek, ami akkorra már lakhatatlan hellyé vált. A technológiájuk következtében szinte istenszerű lényekként térnek vissza, hogy meghódítsák a planétát. Kicselezhetetlenek, megkerülhetetlenek mivel ismerik a múltat, jelent és jövőt. Gyakorlatilag egyszerre léteznek minden idősíkban.

Az ellenállás persze aktívan működik még 2036-ban is, ahol a történet elkezdődik. Főhősünk Etta és Simon, akik az áltudományos részleg ügynökei.

Hamar kiderül, hogy Dr. Bishop és csapata borostyámba ágyazva pihen a évtizedeken át. Róluk semmit sem tudni, létezésük szinte mítosszá vált. Ám a nyomozás eredményeképp Walter előkerül, aki nagy segítség lehet a megfigyelőkkel folytatott háborúban.

Nem tudunk semmit az előzményekről, nem tudni ki hogyan került oda ahol van, homály fed mindent, ami a múltat illeti. Egy szempillantás alatt visszaköltözött az a megmagyarázhatatlan érzés a sorozatba. Szinte borsódzik az ember háta a misztikumtól. Tipikus Lost érzésem támadt.

Egyedül az a nagyon közhelyes megoldás nem tetszett, hogy a főszereplő ügynöknőről kiderült, hogy Peter Bishop lánya. Ez annyira kiszámítható és erőltetett volt, hogy legszívesebben eltekintettel volna a megoldástól, de nincs mit tenni az írók így döntöttek.

Az biztos, hogy nagyon jó alapokat tettek le a készítők a folytatás felé. Ha a színvonal marad, akkor remek évadzárás előtt állunk. Nem tudom mennyire osztja majd meg a rajongókat az epizód, én személy szerint nagyon örülök, hogy nem a sablonos úton haladunk tovább. Azt hiszem a készítők az utolsó szalmaszálban kapaszkodnak, kérdés mennyire elég ez az utolsó lendület.