A dupla zárás felvezetésében megtudhattuk végre, hogy mi is az a nagy terv, amivel legyőzhetők a megfigyelők. Ez a momentum sok rajongóban dührohamot váltott ki, mivel a gigászi elképzelés elég bugyutácskának tűnik.

Az egésszel a legnagyobb bajom, hogy nem láttam a dolgok mögött az aprólékos munkát, a következetességet. Valahogy nem tudott összeállni egy kerek egész grandiózus zárásnak, inkább csak egy felturbózott évadzáróként hatott. Valami nagyobb volumenű sztorit vártam volna, valami egyedibbet, mint üres helyszínen való lövöldözést. De erről kicsit később.

Okos ötlet volt a készítőktől, hogy az elmúlt évek termését belecsempészték a zárásba. A korábban megoldott ügyek kütyüi köszöntek vissza, amelyek igen nagy szolgálatot tettek. Csak hát eléggé nyilvánvaló, az írók egyfajta visszaemlékezésként tették bele őket, kicsit komikusnak tűntek ezek a jelenetek. Aztán ott volt az 513-as szoba, amire annyira ráközelítettek, hogy rögtön elkezd forogni az ember agya, hogy vajon mit is jelent. Hát persze, 5. évad, 13. epizód.

A búcsú részeként visszahozták egy röpke időre a másik univerzumot is. Konkrétan a Liberty című epizód erről szólt. Érdekes kikacsintás volt ez, voltaképpen érthető módon.

A befejező epizód legnagyobb pozitívumai a karakterek, pontosabban az őket megmozgató színészek. Annyit dicsértem már John Noble játékát, ezt megteszem most utoljára. Elképsztően érzelmesre sikerült a Peter-Walter párbeszéd nem is egy alkalommal. Azt kell mondjam, hogy Joshua Jackson szépen felnőtt a feladathoz, kihozta karakteréből a maximumot. Az érzelmesség terén nem volt semmi probléma. Ha már az alakításoknál tartunk, említsük meg a nem olyan régen felbukkant egykori Szeptembert, akit Michael Cerveris keltett életre. Érdekesség, hogy a férfi a való életben is kopasz, de emberré válása miatt az utolsó epizódokban hajat viselt. Szóval az ő játéka nekem nagyon tetszett. Nagyon szépen beleillett a sorozatba, mintha pont ide találták volna ki.

Aztán ott van még Windmark, amely karaktert szintén nem volt egyszerű megformázni, de Michael Kopsa kiválóan oldotta meg a feladatot.

Maga a történet ott maradt abba, hogy Michaelt elvitték a gonoszok és éppen apró darabkákra akarták vágni, amikor a másik világ segítségét kérő Olivia felbukkant és megmentette a fiút. Ha belegondolunk az egész elrablás és kimentés teljesen feleslegesnek bizonyult. Két dologra volt jó: megmutatni utoljára a másik világot és adni egy képességet hősnőnknek, hogy szétcsapja Windmarkot a végén.

Sajnos azt kell mondjam, hogy az egész fináléból egyedül az érzelmi faktor ér valamit. Walter, Peter és Szeptember. Ők vitték hátukon a befejezést. A vége persze happy end lett, egy fájó áldozattal, de erről inkább nem spoilereznék. Én azért megkérdezném, hogy ha soha nem voltak megfigyelők, akkor ki a bánat húzta ki Petert és Waltert a jeges Reiden tóból annak idején?

Összességében egy jó, érzelmes, de közel sem hibátlan zárást kapott ez a nagyszerű sorozat. Emlékezzünk a szépre, arra az 5 évre, amely nem lett volna ugyanaz a heti Fringe adag nélkül.

A rajongók nevében is köszönet Cassone fordítónak a bámulatosan gyors és pontos munkáért.