Dr. Bishop és társai nyomra bukkantak, amelyet egy frissen kiborostyánozott videokazettán sikerült fellelni. Jellemző módon a felvétel leglényegesebb részei hiányoztak hiányoztak csupán, ám ez nem vette el hőseink kedvét az újabb kalandtól. A koordináták adottak, egy kis terepmunka pedig senkinek sem árt.

Ezúttal egy tábor lakóival kerültek aprócska összetűzésbe kedvenceink. A helybeliek különös ismertetőjelet hordoznak, bőrükön furcsa anyag éktelenkedik. Egy különös barlanghoz vezetnek a nyomok, amely központi szerepet játszik a tervekben. Kiderül, hogy ezek a jó emberek őrzik az emberiség múltját egy szuperszámítógépen, illetve kristályokban.

Itt újabb drámaiság kezdett kibontakozni, az új világ egy másik aspektusát ismerhettük meg. Ezen emberek drámája volt mindennek a közepe, de számomra valahogy súlytalan volt az egész. Nem jöttek át a kívánt érzések, nem tudtam azonosulni ezekkel a nyomorultakkal. Mellesleg a táborozók vezetőjét Paul McGillion keltette életre.

A történet szépen lassan kibontakozott, megtudtuk, hogy a bátyában található kristályokban rejlő energia elengedhetetlen a kalaposok elleni háborúban.

A dráma kibontakozott, a gyávából hőse lett, Oliviáék pedig nem távoztak üres kézzel.

Összességében egy nézhető folytatást kapott a sorozat, de némely helyen nem jött át a dráma. Örülnék neki, ha a folytatásban nem minden ügyet lehetne abban a 40 percben megoldani, hanem lennének csoportos átívelő szálak, olyan utolsó percek, amelyek rögtön folytatásért kiáltanak.