Fleischer megint egy jó mozival rukkolt ki – reméljük a pletykaszinten emlegetett Zombieland 2 is hasonlóan jól sikerül, már ha lesz belőle valami. Ez a film nem egyszerűen vicces és szórakoztató, hanem egy jól kidolgozott, poénoknak alárendelt történettel is bír.
Ez persze szubjektív megítélés alá tartozik, de akkor is el kell ismerni, hogy több eredetiség szorult ebbe az egy produkcióba, mint az utóbbi évek komédiáinak (vagy filmjeinek, műfajtól függetlenül) többségébe. Még akkor is, ha felfedezhetőek a jól bevált, megszokott sablonok nyomai.

Főszerepben Jesse Eisenberg, akiről nem régiben megállapítottam, hogy igazából egyetlen figurát tud hozni. Minden filmjében ugyanazt nyújtja, ergo a srác valójában egy nagy nulla.
Most sincs ez másként, – egyetlen szerencséje, hogy ebben a filmben is simán elfér egy ilyen karakter – hiszen egy vesztes pizza futárt alakít, akinek az élete nem tart sehová, csak céltalanul tengődik egyik napról a másikra. Egyetlen célja van, hogy a pizza mindig kiérjen 30 perc alatt, máskülönben ingyen szállított. Egyetlen gyermekkori jó barátja van, Chet (Aziz Ansari) akinek egyébként reménytelenül szerelmes a húgába (Dilshad Vansaria). Ez a szokásos, közhelyes szerelmi szál.

Adott még két idősödő balfék, akik szintén csak úgy élik az életüket, minden cél nélkül, napjaikat bohóckodással töltik. Az ő szerepükre is jó színészeket találtak a castingon:
Danny McBride és Nick Swardson formálja meg őket. Esetenként a jól megszokott túlzásokba esnek, de végső soron jó az alakításuk.
Egy ilyen filmben legalább is jócskán megfér.
E két címeres ökör, elhatározza, hogy megöletik Dwayne (McBride) apját egy bérgyilkossal, ám ehhez szükségük van 100.000 dollárra.
Úgy gondolván, hogy zseniális tervet eszeltek ki, hozzálátnak a megvalósításhoz. Aminek lényege, hogy rávesznek valakit, hogy raboljon bankot, nekik.
Ez a lúzer lesz az Eisenberg formálta Nick, akit elkábítanak, majd egy ráerősített bombával rákényszerítik:
Rabolja ki a város bankját, szerezze meg a 100 ezret, úgy hogy minderre 10 óra áll a rendelkezésére. Nick Chethez fordul segítségért és ketten hozzáfognak a pénzintézet „kifosztásához”.
Ez számtalan vicces jelenetet hoz, kezdve a szükséges eszközök beszerzésétől a helyi szupermarketben, vagy maga a bankrablás.
De az igazi bonyodalmak csak a bankrablás után jelentkeznek.

A két „agytröszt” is át akarja verni a főhőst, a két főszereplő is ott kavar be magának ahol lehet, sőt befut a képbe a bérgyilkos is, Cukros Tej. Egyszóval van bonyodalom rendesen, ami az egyik legjobb tulajdonsága a filmnek. A másik, hogy igazából minden szereplő ostoba és ostobaságukban olyan dolgokat tesznek, amik egyfelől szórakoztatóak, másfelől csak még jobban összezavarják az egyébként is zavaros cselekményt. Ennek ellenére a film könnyedén követhető, hiszen mindez a szórakoztatásnak van alárendelve. Akad azonban még egy jó tulajdonsága a mozinak.
Mégpedig, hogy jól eltaláltak a jelenetek, ritkán erőltetettek, és tréfás benyögésekből is akad bőven, nem egyszerűen csak a szituációk viccesek, hanem a szövegkönyv is.
Ha minden vígjáték „csak” ennyire lenne rossz, sokkal jobb lehetne a megítélésük.
Azt hiszem túlzás nélkül kijelenthető, hogy a 30 perc vagy annyi se egy pofás komédia, amit akár még többször is meg lehet nézni, társaságban kifejezetten szórakoztató lehet.