Gibson magánélete nem tartozik se rám, se másra.
Az egyedül az ő ügye, nem is akarok megmerülni a témában, inkább a filmre koncentrálnék, amivel visszatért a kemény drámák világába.
Egyrészt azért figyeltem fel az alkotásra, mert a női főszereplő, Jodie Foster rendezte, akinek nem ez volt az első rendezése, illetve mert feltűnt benne a régen látott és kedvelt színész, Mel Gibson.
Sőt egy egész mozit építettek a játékára, hiszen az előzetesből kiderül, hogy csak nem a film egésze Gibson karakterére épül. Vannak persze fontosabb mellékszereplők, (a család) akikkel foglalkoznak, de valahogy elhanyagoltnak hatnak a főszereplővel történő események mellett. Ennél fogva, kicsit furának hat a produkció, mert bár elsősorban ez egy apa drámája, de azért mellétuszkolták a többi szereplő, főleg a fiú drámáját is, amit így viszont nem lehetett kellően kibontakoztatni.

Hiszen adott a főszereplő, Walter Black, aki családapa, emellett egy játékgyártó cég feje is.
Ám súlyos depressziója miatt teljesen elszeparálódik a munkájától, a családjától, majd önmagától is.
Alig él, idejét fekvéssel tölti és ezt az egész család nehezen kezeli. Szükségük lenne rá, de ő képtelen életjelet kicsiholni magából. Ekkor az elkeseredett anya (Foster) drasztikus lépésre szánja el magát.
Elküldi otthonról a családfőt, aki egy szállodai szobában szembesül önmagával, majd egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után megtalálja a módját, hogy megszabaduljon negatív oldalától.
Rálel egy kidobott hódbábura, amit a kezére húz és onnantól kezdve meg sem válik tőle.
Saját személyisége eltűnik és a hódon keresztül fejezi ki magát. Eggyé válik a hóddal, pontosabban a hóddá válik, akinek teljesen más a személyisége. Sokkal pozitívabb, és így visszatalál nem csak az életbe, de a családjához is. Megpróbál új életet kezdeni és megint kapcsolatba kerülni a fiaival, akik szintén komplexusokat fejlesztettek ki, mert nem tudták kezelni az apjuk hiányát.

Életük kezd arra emlékeztetni, mint amilyen régen volt. Walter állapota is javuló tendenciát mutat, a bábu azonban rögeszmévé válik, nem tud szabadulni tőle. A saját maga által kezdeményezett bábterápia a kezdeti pozitív hatások után, teljesen negatív irányba fordul és Walter állapota rosszabbá válik, mint eddig volt. Képtelen megszabadulni depressziójától, de most már a hódtól sem tud.
Senki nem tudja megérteni Walter helyzetét, ami önnön komplexitásának áldozata, hiszen eltéved. Eleve nem tudott kijutni depressziójának útvesztőjéből, és amikor idegenvezetőnek választott egy hódbábut az csak még mélyebbre vezette abban. Walter igen extrém módszert választ a megoldásra, melyben kicsúcsosodik az alkotás drámaisága.

Drámai elemeit tekintve a mozi nagyon erős, ez részben a sztorinak, – Kyle Killennek az Awake készítőjének – részben a főszereplő játékának köszönhető. Gibson, bár láthatóan be van még rozsdásodva, azért igazán elismerésreméltó teljesítményt nyújt.
Remekül hozza a szinte eljátszhatatlan figuráját, egyáltalán nem lehetett könnyű dolga és nem tudom él-e olyan színész, aki nála jobban teljesíthetett volna.
Az alkotás eleinte mókásnak hat, hiszen egy bábozó férfiről van szó, és a néző ideiglenesen meg tud feledkezni a tényről, hogy az apa azért bábozik, mert másként nem képes létezni.
Pontosan ez a mókázás az, ami csak még jobban kiemeli a karakter sorsának tragikumát.
Emellett a nagyobbik fiú (Anton Yelchin) szála – szenvedése - szinte mellékes, ami egyébként összefonódik egy lányéval (Jennifer Lawrence) is, aki ugyanúgy egy tragédia súlya alatt rogyadozik.
Kettejük love story-ja bár nem kidolgozatlan és nem nevezném feleslegesnek se, de mégis valahogy kilóg. Nem nagyon tudom a főszál mellé illeszteni úgy, hogy az ne hasson furán.
Azonban A hódkóros (a cím is nagyon találó, ritka az ilyen) egy igazán remek mozi, igazi érdemi dráma, ami nyilvánvalóan nem kapott elég figyelmet, pedig megérdemelné.
Szerencsére Gibson karriere is ígéretesen alakul, reméljük számos hasonlóan remek szerepben láthatjuk az eljövendő időkben. De addig is bátran javaslom megtekintésre azok számára, akik szeretik a különleges drámákat, vagy egyszerűen kedvelik a jó filmeket.