Az alapvetően „olvadás” névre hallgató mozi figyelemreméltó üzenettel bír, hiszen középpontba helyezi a fenyegető globális felmelegedést. Azt hiszem, hogy ez egy fontos dolog, ami nyilvánvalóan nem kap elég figyelmet. Az egyetlen gond csupán az, hogy a mondandó közvetítéséhez ezt a filmet is felhasználták.
A Gyilkos paraziták egy érdekesnek nem igazán nevezhető ötvözete a gyenge tini horroroknak és a B-kategóriás thrash moziknak. Ha ez nem mondana semmit, akkor hadd foglaljam össze:
Alacsony színvonal, gyenge minőségű, kidolgozatlan történet, mindez kiegészítve a megszokott közhely-hadsereggel.

Engem már a cím is elriasztana a megtekintéstől
– sajnos én még csak a ’The Thaw’ címet láttam, hivatalos fordítás még nem volt -, ami egyébként teljes mértékben leleplezi a film lényegét.
Ez esetben is fiatalok egy csoportja a főszereplő, illetve egy kissé elvakult, aggódó természetvédő,
Dr. Kruipen (Val Kilmer). Ez a doki talál egy jégbefagyott mammutot, ami a globális felmelegedésnek köszönhetően került a szemük elé. Eközben diákok egy csoportja érkezik a táborba, hogy segíthessék Kruipen kutatásait, továbbá a prof lánya is megjelenik apja tiltásának ellent mondva.
Viszonylag gyorsan kiderül az is, hogy miért nem kellett volna megérkezniük ide:
A kutató tábor karantén alatt van, hiszen a mammut hullájából rovarok másznak elő.
Ezek olyan őskori paraziták, amik végzetesek a gazdaszervezet számára. Természetesen itt rekednek a táborban, ahonnan nincs menekvés.
Se térerő, se helikopter, se józanság… így hát szépen sorban elkezd hullani a férgese...
Érthető módon kicsit eluralkodik rajtuk a pánik, hiszen akit még nem fertőztek meg a paraziták, azoknak a menekülés okoz gondot. Rá kell jönniük a túlélés módjára, de arra is ügyelniük kell, hogy ne hurcolják magukkal az ősi apóságokat se, hiszen semmi sem képes védekezni ellenük. Elpusztítanak mindent.
Hogy csavarintsanak egyet az egyébként elég esetlen történeten, azt is megtudhatjuk, hogy mi volt a célja Dr. Kruipennek ezekkel az ízeltlábúakkal. Nem kell hozzá zseninek lenni…

A mozi egyetlen értékelhető momentuma a felhívás a veszélyre, melyet a felmelegedés, az éghajlatváltozás jelent. Nagyon komoly problémákkal fogunk szembesülni, valószínűleg hamarabb, mint azt valaha is képzeltük volna. Kruipen megoldása erre a problémára radikális, ámbár elgondolkodtató.
Mint horror, említésre se méltó. Egy szemtől pofába mutatott végtagcsonkolásnál azért több kell…
Ha ehhez még hozzávesszük a silány színészeket és az összecsapott cselekményt, akkor egy bőven közepes, vagy annál is rosszabb produkció jelenhet meg lelki szemeink előtt.
Ez így van, a Gyilkos paraziták egy elég semmitmondó alkotás, ami a megtekintésétől számított öt perc után máris a feledés homályába vész. Azt nem mondom, hogy időpazarlás, de azt hiszem, bőven talál az ember alkalmasabb és hasznosabb dolgot a szabadidő eltöltésére.
Emellett Val Kilmer szereplése felvet egy érdekes kérdést. Na, nem mondom, sosem tartottam nagy tehetségnek, de annál azért valamivel többre tartottam, hogy ilyen mozikban játsszon.
Az utóbbi időben, amellett, hogy felszedett pár kilót, eléggé alábbadta, ami a szerepeit illeti.
Ebben sem sziporkázik, de legalább nem lóg ki a sorból.
Ez a film is jobban sikerülhetett volna, ha több energiát fektetnek a sztoriba, jobb színészeket szerződtetnek, ha horror helyett valami thriller/dráma hibridet hoznak ki belőle.
Így azonban…