Being Human US 1x02 - There Goes the Neighborhood: Part II

A korrekt első rész után kíváncsian vártam, hogy a folytatás is tudja-e tartani a színvonalat és fenntartani az érdeklődésem a sorozat iránt. Amerikai módira a pilot olyan képsorokkal zárult, amelyek alaposan meghozták az ember kedvét a történet folytatása iránt. Azt hiszem nem lövök le túl nagy poént ha azt mondom, hogy továbbra is van kedvem nézni a SyFy újoncát.

Tovább...

Kifejezetten tetszett a folytatás, talán még jobban is, mint a pilot. Ami leginkább feltűnt, hogy a 3 főszereplő történetét teljesen máshogy mutatják be. Mintha mindhárom sztori saját önálló alkotás lenne. A színek, a hangulat, minden más ezeknél a jeleneteknél. Valójában nem tudtam eldönteni, hogy ez pozitív vagy negatív észrevétel és a sorozat hasznára válik, vagy egyfajta kettősség (hármasság) alakul ki a nézőben és inkább elfordul a produkciótól.

Most úgy gondolom, hogy így szép ez a mese, főleg az epizód végi képsorok győztek meg erről. Mindhárom főszereplőnk különleges és összehasonlíthatatlan. Nézzük csak meg azt az abszurd helyzetet, hogy együtt él egy szellem, egy vérfarkas és egy vámpír. Valljuk meg, ez így nevetségesen hat, aki nem tudja miről van szó, joggal hihetné, hogy valami gagyi vígjátékot akarnak a torkába erőltetni.

Pedig pont a realisztikus ábrázolás hozza elő a kívánt hatást és az epizód alatt senki se mosolyog. Mindhármuknak megvannak a maga démonaik. Olyan problémák ezek, amelyeken csakis saját maguk tudnak segíteni, ezért járják a maguk útjukat, de végül mindig visszatérnek arra a helyre, ahol őszinték lehetnek és embernek érezhetik magukat. A ház, vagyis az albérlet épp olyan fontos motívum, mint maguk a főszereplők.

Úgy érzem az alkotóknak sikerült megragadni azt a nagyon halvány vonalat, amely mentén haladva nem válik nevetségessé vagy önmaga paródiájává a sorozat. Látszik az odafigyelés és a kreatív munka, külön öröm, hogy el is jutott a célközönségig.

Így két rész után már okosabbak lettünk, kicsit összegezném a tapasztaltakat azoknak, akik fontolgatják, hogy belevágnak a szériába, de megerősítésre várnak.

Az angol változathoz képest jóval hangulatosabbnak tartom komolyabb színészi teljesítményekkel. Ráadásul a kiválasztott aktorok nem csak jók, de illik is rájuk a szerep. Mindhárom főszereplő saját külön történetet kap, amelyekben persze vannak átfedések, de mégis látszik, hogy kihez tartozik. Minden szegmensnél egyediek a színek, a zene és a hangulat, mégsem érezzük úgy, hogy külön alkotást néznénk. Jó atmoszférát termet a sorozat, amely ennyi pozitív kritika után is a lazább műfajhoz kapcsolható és könnyedebb szórakozást nyújt. Ha képes további fejlődésre, szép jövő előtt állhat.

0

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről