Újra egy remek kis részt kaptunk. Úgy érzem, egyre jobb formába van ez a kis széria, igaz még nagyon az elején járunk. Egyre hatásosabb poénokat láthatunk a képernyőn, merem remélni, hogy ez továbbra is így marad. A karakterek elképesztőek, már önmaguk is képesek fenntartani a hangulatot. Nem szeretnék elfogult lenni, azért van valami, ami nagyon nem tetszik ebben a szitkomban. Az a borzalmas főcím. Próbálták ott is lazára venni a figurát, de szerintem túl gyerekesre, pörgősre és idegesítőre sikeredett. Viszont egyelőre ennyi az a dolog, amit nem szeretek az Outsourcedben.

Tovább…

Mélyebbre merülhettünk az indiai kultúrában, főként a „randi” és házasság témakörében. Todd vadász haverja, aki egy másik cég telefonos szekciójának a vezetője, szintén Indiában, szeretné közelebbről is megismerni az Ausztrál csajt. Persze már az első részben is láthattuk, hogy az Ausztrál inkább érdeklődik kedves főszereplőnk iránt. Most sem tesz másképp. Toddot viszont az alkalmazottja, Asha érdekli. Meg is beszélnek egy négyes randit, de ugye ez nem ilyen egyszerű.

Azt is megtudhatjuk, hogy Indiában előszeretettel táncolnak egymással a férfiak. Ugye ez furcsának tűnhet két Amerikai számára, viszont a végére belemelegednek. A részből viszont teljeséggel hiányzott a munkahelyi hangulat. Alapjáraton ezzel semmi probléma nincs, de elvégre ez egy munkahelyi szitkom, persze nem baj, ha kiszakadunk az irodából, csak ez így kicsit korai volt számomra.

Elképesztően jól alakítják a karaktereket, ez a sorozat legnagyobb erénye. Gupta és a vadász fáradhatatlanul a legnagyobb poéngyárasok, de a halk Madhuri és a hatalomra vágyó Rajiv is ellát minket némi nevetéssel.

Aki még nem tette volna, annak ajánlom, hogy adjon egy esélyt a sorozatnak! A maga egyszerűségével, és némi egyediségével képes a képernyő előtt tartani fél órán keresztül.

Eddig a pontozás lemaradt, mert nem szeretek 20-40 percet pontozni, az még semmi. Viszont most már kialakult egy kép a sorozatról, ami által megadom a 8/10-et.