A 2010-es sorozatidény egyik újoncát szeretném ma bemutatni nektek, ami már nem is annyira új, főleg, ha a történetet nézzük.

Ki ne hallotta volna már Spartacus nevét. Filmek, sorozatok sokasága bizonyítja, hogy ez a mítosz elnyűhetetlen és mindig csinálni kell egy újabb feldolgozást.

Mindent összevetve nekem nem tetszett a bevezető rész, ezért igen nagy valószínűséggel nem fogom figyelemmel kísérni a továbbiakban.

De miért is...

Túlságosan mű, erőltetett és nagyon hasonlítani akar a 300-hoz. Kár, hogy a költségvetésből már csak „B” kategóriás effektekre futotta, amelyek mindent adnak, csak 300 érzést nem.

Maga a történet nem túl izgalmas, inkább vérrel, erőszakkal és erotikával találkozhatunk. A szokásos sablont követi: Spartacus (nem is így hívják, de valahogy nevezni kell) szövetkezik a rómaiakkal, hogy végezni tudjon ellenségeivel, azonban nem úgy sül el a dolog, hogy várta, ezért hamar rabszolgaként találja magát egy gályán.

Imádott feleségét elhurcolták, Spartacusra pedig a gladiátor aréna vár, ahonnan nem sok legény jön ki élve.

Bepillanthatunk a rómaiak züllött világába, ahol minden a politikáról és a hatalom iránti megrögzött vágyról szól. Bárki bármire képes, hogy feljebb jusson a hatalom létráján. A testi élvezetek is középpontba kerülnek, nem egy olyan jelenet volt, ahol az aktuális szereplőkön semmi sem volt.

Az arénában persze Spartacus megmutatja milyen fából faragták, legyőzi ellenfeleit, ezzel megmenti saját életét. Legalábbis egy időre.

Az csupán egy dolog, hogy a sztori kicsit elcsépelt, kiszámítható és semmi váratlannal nem rukkolt elő. Lényegében elmegy egy jó közepesnek, azonban a látványvilággal nem voltam kibékülve.

Túl sok volt a kamu hátteres jelenet, amelyeknél annyira látszott, hogy a szereplőn kívül semmi sem valódi. Láthattunk tipikus belassításokat, hogy még inkább emlékeztessenek minket a 300-ra. Ezekkel sem lett volna különösebb baj, de a fröcsögő vér annyira erőltetett és anti-realisztikus volt, hogy csak fogtam a fejem.

Összességében hiányoltam a lendületet, a dinamizmust és az ötletességet a sorozatból. Tudvalevő, hogy a bevezetőnek kell leültetni a nézőt hosszú távra, amit ebben az esetben nálam nem tudtak elérni. Túl sablonos, túl átlagos, túl középszerű.