Erre a filmre két okból is muszáj volt felfigyelnem. Az egyik, hogy Mikulás-mozikkal nem készültünk tavaly. Szóval vegyétek ezt hiánypótlásnak…
A második ok pedig, hogy e cím mellett nem lehet elmenni. Azt hiszem gyorsan felmérhető, hogy itt nem egy komoly filmről van szó. Ez valóban egy horror komédia a vérengzősebb fajtából, de nem röhejes, mi több stílusos, poénos, helyenként vallásilag karcosabb paródiákkal.

Aki még hisz a Mikulásban az eddig olvasson és ne tovább! :D

Úgy kezdünk, amilyen a film is lesz majd. Keményen, durván, bele a lecsóba, ahogy mondani szokás.
A nyitó szín egy tipikus amerikai családi vacsora. Ott a família nagyja, de hogy milyen személyiséggel bírnak, az valami káprázatos. Én már itt jól szórakoztam.
Felfedeztem egy régi ismerőst, Fran Drescher-t, aki egy régebbi Dadus című, itthon mostanság is futó komédia főszereplője volt. Itt epizód szerepnek sem nevezném azt a pár percet, ami jut neki.
A Mikulás stílszerűen a kéményen át érkezik és a legkülönbözőbb módokon végez a család minden tagjával. Pulykával, a karácsonyfa csillag alakú csúcsdíszével, a punccsal… : D
A főszereplő végül is a Téltata, akit egy pankrátor Bill Goldberg alakít. Majd felfordultam a röhögéstől, ahogy megszólalt. Az a hang brutális.

„Igen, Virginia a Télapó valóban létezik.”

Ja, meg az a poén: „Én jó voltam!” De a „Jóságost” ez borzasztóan hidegen hagyta…
A film remekül indít. Azt hiszem, ezt nem lehet kétségbe vonni. A történet egyébként Pokolvárosban játszódik, ahol él egy srác, aki nem igazán ugrál a szeretet ünnepén a boldogságtól. Ő a különös nagypapával él, aki szembesíti a kölyköt a Mikulás valódi történetével. Na, ez nem semmi! Ezt kitalálni, nem olyan nagyon eredeti, de azért én mégis jól szórakoztam. A bábokkal való megoldás meg aztán különösen tetszett.

De a story! Csak annyit mondok, hogy Jézus Krisztus szeplőtelen fogantatásán kívül történt egy másik is…
A lényeg, hogy a Mikulás nem az a kedves, szakállas bácsi, akinek beállították. Ő egy brutális gyilkoló gép és a Karácsony sem a szeretet, hanem a Mészárlás ünnepe volt régen. Csakhogy a Télapó elveszített
egy – Curlinggel lejátszott :D – fogadást, és muszáj volt ezer évig jól viselkedni.
Csakhogy 2005-ben ez az ezer év letelt. Abban az évben a gyerekek egészen más jellegű ajándékokat kaptak, a jó öreg piros ruhás végzett mindenkivel, aki boldognak látszott. A Nudibárban zajló jelenetek iszonytatóak. Bár a zsidó boltos kinyírása a gyertyatartóval sem rossz. "Naughty" :D
A főhőst és barátnőjét elkezdi üldözni a Mikulás, bölény vontatta szánján.
Egyébként a bölénynek piros az orra! :D
A végső harcra a suliban kerül sor, ahol kiderül, hogy  afiú tatája nem akárki és nem az, akinek eddig hittük. Újabb Curling meccs jön, de a gonosz Télapó „módosít” a szabályokon, de végül sikerül legyűrni.
Kénytelen hazautazni, mivel a szánját leszedik egy rakétavetővel, de nem is megyek bele jobban.
Jó film, tele van gagyiságokkal, de azok elnézhetőek, sőt illenek a filmbe. Ez nem pályázott díjakra, csupán szórakoztatni szándékozik, aminek végül is megfelel.
Hozzáteszem elég vaskosak a vallással kapcsolatos poénjai, nem kíméli se a keresztény, se a zsidó vallást. Ha valaki érzékeny az ilyesmire, kerülje el.
A filmben látható túlzó poénok sem teszik tönkre, mert látható benne az ötlet, az hogy stílusosan nyúltak az elcsépelt ötlethez, miszerint csináljunk egy filmet, amiben a Mikulás egy vérengző vadállat.
Bill Goldberg kiváló választás volt, nekem a hangja tetszett a legjobban, azon jókat röhögtem, egy ilyen filmben ennyivel el tudta adni a karaktert.
Még a stáblistára is jutott az ötletből, a poénból! Jelölik, hogy ki volt jó és rossz. Remek!
Az biztos, hogy egy ilyen Télapónak nem szeretnék a listáján lenni…
Bátran ajánlom a filmet!