A Tucker & Dale vs. Evil (továbbiakban TDE) első hangzásra, sőt másodikra, harmadikra is egy hentelős horrorfilmnek tűnik. Adott egy csoport egyetemista, akik elindulnak egy hétvégi túrára. Ahogy azt "illik" megfelelő alkohol és egyéb tudatmódosító szerek társaságában. Céljuk egy abszolút kietlen és elhagyatott erdős terület. A legközelebbi városka is vagy 20 km-re található kiszemelt kempinghelyüktől. A városka bezinkútjánál, ami egyben egy teljes vegyesbolt is megállnak feltankolni apadó készleteiket meg elintézni ügyes bajos dolgaikat. Itt meg is történik az első találkozás a helyiek jeles képviselőivel, valamint címszereplőinkkel is itt találkozhatunk először.

A nem éppen jól sikerült találka hatására picit megzavarodva ugyan, de folytatják útjukat a fiatalok. Táborhelyükre érve neki is kezdenek a jól meg érdemelt iszogatásnak, az első napi bulinak. A tábortűznél persze előkerülnek a helyi legendák, illetve az ahhoz kapcsolódó horrorsztorik. Az est fénypontja az éjszakai fürdőzésnek indult rémálom, legalábbis látszólag. Mondanom sem kell, a hangulat tényleg adott egy jó kis erdei horrorhoz.

Időközben persze megismerhetjük főszereplőinket is, akik egyszerű emberekként pecázni tartanak ugyanazon területre. Mégpedig Tucker halászkunyhójához. Hőseinkről nem mondható el, hogy sok jóval lennének megáldva. Főleg Dale, aki kissé suta és nem sok sütnivalóval rendelkezik, legnagyobb hátránya ugyanakkor a kapcsolatfelvétel az ellenkező nem tagjaival. Kis is derül hamar, hogy nem egy Don Juan. Tucker sokkalta praktikusabb, mondhatni ő az ész a csapatban. Kunyhójukhoz érve neki is látnak előkészíteni a viskót, valamint felszerelésüket az éjszakai pecázáshoz a tavon.
Innenstől kezdve tényleg elszabadul a káosz. Az első 10-15 percben feszültem vártam, hogy mikor kezdenek hullani szegény diákok. Egy idő után el is kezdtek, de nem úgy, ahogy azt vártam.

A film mondhatni kellemes meglepetést okozott, hiszen lényegében egy olyan "paródiát" láthat, aki megnézi, amilyet már rég nem alkottak. A paródia szó hallatán rögtön felejtsük is el a Scary movie filmeket és társait. A TDE nem az agyament, fárasztóbbnál fárasztóbb poénokkal operál, hanem a régen oly sikeresen alkalmazott félreértésekre és az események felnagyítására, elferdítésére. Azért a vége felé visszakanyarodunk a vélt stílushoz egy picit, de ezt majd mindenki nézze meg magának.

A készítőkről nem sok mindent lehet tudni. A rendező és az író (Eli Craig, Morgan Jurgenson) is szinte kizárólag rövidfilmekben utazott eddig. Ez mégsem akadályozta meg őket abban, hogy egy kiváló mozifilmet alkossanak mind a történet, mind a látvány, illetve technikai megoldások terén. Egyedül a színészek lehetnek ismerősek egyesek számára. Tyler Lebine neve biztos ismerősen cseng sokak számára, hiszen a Rejtélyek Városa (Invasion), a Démonírtók (Reaper) és a Mad Love című sorozatokban volt főszereplő. Partnere, Alan Tudyk is megfordult sorozatokban, de filmekben is. Színészi teljesítményük kiválónak is mondható, hiszen szerintem jelentősen növelték a film színvonalát. Ez a színvonal elég magas lett ahhoz, hogy az IMDB 7 pontot adjon a 10-ből.

Én maximálisan meg voltam elégedve a végén. Nem volt sem hiányérzetem, sem olyan érzés nem keringett körülöttem, hogy: "Megint egy elpazarolt másfél óra!". Ennyit rég röhögtem egy horrornak vélt film láttán (az imdb-n csak utólag néztem utánna, pedig ott jelezték is, hogy komédia). Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom.