A botrányos dokumentumfilm következő felvonása ott folytatja, ahol az első rész abba hagyta. A szuggesztív stílus megmaradt, a mondanivaló tálalása változatlan, a téma sem tér lényegesen az előzőektől. Ám mélyebben megmerül benne…

Katt…

Az első film három főbb részre oszlott és azokból az utolsó volt „Az ember a függöny mögött” vagyis, a világunkat irányító emberek csoportja, akik manipulálják az életünket. Az Addendum főként ezt a témakört járja körbe, csak sokkal részletesebben, ám a megszokott stílusban, szuggesztív zenével és képi hatásokkal, idézetekkel, filmrészletekkel támogatják mondanivalójukat, emellé archív felvételeket alkalmaznak. A szokásos narrációval párosulva, tárják elénk a véleményüket, ám amíg a Zeitgeist attitűdjében észrevehető volt valami fensőbbséges és gúnyos, addig a második rész lényegesen letisztultabb és profibb, ha lehet így fogalmazni.
Ez a film is részekre oszlik, – 4-re - de főként a pénzüggyel foglalkoznak, mélyre merülnek a pénzzel kapcsolatos machinációkban és részletesen tárgyalják az azzal való visszaéléseket.

1. felvonás:
Talán az alábbi idézet reprezentálja legjobban, miről van szó a részben: „A pénz adósság!”
A produkció eléggé rákoncentrál erre a bizonyos pénzügyi vonulatra. Visszatekintenek a történelemben a FED (Federal Reserve System, Amerika Jegybankja) létrehozására, tevékenységének alakulására és
a mai szerepére a világ pénzügyi pókhálójában. Elmagyaráznak bizonyos pénzügyi és gazdasági jelenségeket, illetve megismertetik a nézőt az elektronikus pénzzel, az inflációval, a kamat kérdésével, a „pénzcsinálás” művészetével és a „modern rabszolgaság” intézményével.

2. felvonás:
Ennek a tárgya is a pénz, de immáron a globalizációval kiegészülve. Vagyis a világot áthálózó és gúzsba kötő pénzügyi rendszer működésének vázolása.
Már konkrét szervezeteket is górcső alá vesznek, mint amilyen az IMF és a Világbank. Továbbá hosszasan értekeznek egy érdekes foglalkozással, és fogalommal:
Ez a Gazdasági Bérgyilkos, illetőleg a Gazdasági Bérgyilkosság, melynek célja az országok manipulálása. Megszólaltatnak egy férfit, aki egykor ezt a foglalkozást űzte (akár még így is lehet) és tőle számos példát hallhatunk. Szó esik a vállalatokról, melyek üzleti érdekektől hajtva beavatkoznak – olajkérdés – és a terrorizmus is előtérbe kerül, mint fedő story.

3. felvonás:
Itt sem térnek el lényegesen a témától, csupán egy másik aspektusára helyezik a hangsúlyt – a szociális kérdésekre. Olyan fogalmakkal találkozhatunk, mint a társadalmi kontroll, melyet elég alaposan kifejtenek. Rávilágítanak az individualizmus szörnyű hibájára, olyan negatívumokra, mint a versenyszellem erősítése, a bizalom hiánya, a kötődések megszűnése, az értékeink torz megítélése.
Hangsúlyozza a technológiától való félelmünket, miközben nyomatékosan kiáll a környezettudatos gondolkodás és a megújuló energiaforrások alkalmazása mellett. Kiemeli a szükséglet generálás fogalmát, mely arra épül, hogy: „ A hiány hoz profitot!”
Emellett példaként felhoz egy naivnak nevezhető próbálkozást a „Tökéletes Társadalom” létrehozására, mely a Venus-projekt nevet kapta. A projekt kitalálója és kivitelezője hosszasan mesél a terve gondolati hátteréről, - a megvalósításról kevesebbet – vitatja, hogy törvénykezéssel megoldások születhetnek.
Mint az látható a harmadik felvonás eléggé összetett, sok mindenről szó esik benne, ám mindezek kapcsolódnak egymáshoz. Komoly kritikával illetik az oktatási rendszert és a vallásokat is.

4. felvonás:
Ez már egyfajta lezárása az alkotásnak, egy összegzés, mely során felhívják a figyelmet a nyitottság fontosságára, a változó világ követésére, a változások elfogadására, illetve egy nagyon lényeges dologra: Hogy lássuk be, ha tévedtünk!
Arra, hogy az ember nem önálló, hanem közösségi lény, szüksége van más emberekre és, hogy meg kellene végre értenünk – csak részei vagyunk a természetnek, nem urai.
A film a lehetőségek vázolásával zárul, melyek útmutatást adhatnak azoknak, akik elkötelezik magukat, vagy részben egyetértenek a Zeitgeist mozgalommal, illetve egy elég furcsa kisfilmmel, mely hatásában elég erőteljes, de a Siemens termékelhelyezés (még akkor is, ha elmosták kicsit) valahogy összeférhetetlen az üzenettel...
Mégis egy valami nagyon fontos e filmmel kapcsolatban:
Megéri odafigyelni rá, akár elfogadjuk, akár nem. Mindenki maga döntsön róla, hogy egyet ért vele, vagy sem. Az biztos, hogy senkit nem hagy közömbösen, felkavaró alkotás, vagy így, vagy úgy.