Videó játékok az értelmünk ellen
Ezzel a dokumentumfilmmel lehetett találkozni a M1 műsorán, de nekem ismételten Wouhn hívta fel rá a figyelmet. Nagyvonalúan nevezhetjük csak dokumentumnak, hiszen erősen sántít az érvelése helyenként és a film rendezőjén, egy bizonyos Monika Halharton, csak a vak nem látja az elvakultságot.
Ennek ellenére egy érdekes néznivaló, egyet lehet vele érteni sok mindenben, de legalább ugyanannyit el is lehetne vetni. Nézzétek meg és döntsétek el magatok! Kattints a képre!
A film alapvetően három részre osztható, esetleg négyre, attól függ, mennyire vagyunk szőrszál hasogatóak. Az elsőben tulajdonképpen egy számítógépes játékkal foglalkoznak, olyan részletességgel, hogy szinte már gyanússá válik, nem e reklámfilmről van e szó. Természetesen nem, egyszerűen csak azért mutatják meg ilyen mélyen ezt a játékot, mert ez kifejezetten a valóságosabb fantáziavilágot kíván teremteni a játékosok számára, mint ahogy azt a két fejlesztő ecseteli.
A következő részben egy egészen érdekes és meghökkentő világ nyílik meg előttünk ez pedig a számítógépes sport. Vagyis egy fiatal srácot azért fizetnek meg elég jól, hogy játsszon mások ellen.
A harmadik részben már a film is megkomolyodik, elkezdi a negatív kampányt is. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem mondana olyan sok helyen ellent önmagának és nem mindenért a játékokat hibáztatná.
Például, válások, munkanélküliség megnövekedése.
Egyértelmű, hogy ez az újfajta függőség is komoly részt vállal, de csak ennek a nyakába varrni ennyi mindent szűklátókörűségre vall.
Az utolsó részben pedig bemutatásra kerülnek a videó játékok áldozatai. Két fiatal srác, aki közül az egyik öngyilkos lett. A film szerint a játékok miatt. Itt ismét nyilvánvalóvá válik az a vak erőlködés, ami a film végét áthatja, és az egészet motiválja. Kiderül, hogy a halott fiú a rendező nő fia volt és kapcsolatukra is fény derül, amiből érthetően kitűnik, hogy valószínűleg anyukának is komolyan benne volt a keze a fia tragédiájában. Erősen sárkányos jellem.
De nekem nem tisztem ítéletet mondani se az anyán, se halott gyermekén!
El kell ismerni, hogy még ha a fim nem is a legjobb módszerekkel próbálja ráébreszteni a nézőt a játékok lehetséges káros hatásaira, azért felhívja a figyelmet. És fel is kell, hiszen ez egy egészen új jellegű addiktív jelenség. Megnézni valóban megéri.
Új hozzászólás beküldése