Most igazodjunk el azon, hogy mi jó és rossz a horror műfaján belül.
A horror filmek ritkán sülnek el jól a mozikban, egyszerűen nincs rá biztos recept, a stúdiók csak kapkodhatják a fejüket.
Ez az alkotás is ilyen érthetetlenül furcsa. Egy teljesen közepes, gyenge, unalmas mozi, ami viszont nagy siker volt a mozikban. Teljesen érthetetlen.
Mindenesetre, én ezzel zárom a Horror Hétvégét.

A filmet már az év elején kikiáltották az év horrorjának, de legalább is jónak nevezték. Az ilyesmire azért felkapja az ember a fejét, hiszen ritkán futhatunk bele jól sikerült alkotásokba e műfajon belül.
Eredetiséget ebben se nagyon keresünk, hiszen ez is egy a sok kísértet história közül, de valahogy mégis működőképes.
Pedig hát, a rendezője nem az elit tagja és első filmjével nálam már befuccsolt.
Eddig olyan filmek kritikáit hoztam, amiket negatívan ítéltem meg.
Most ezen változtatunk, hogy legyen egy pozitívum is a Horror Hétvégén.

Zajlik tovább a Horror hétvége, de most egy könnyedebb alkotással készültem.
Az alábbi film egy jócskán B-kategóriás alkotás, ami csak tovább nyúzza a bőrt a még mindig örökzöld zombikról. Tökéletesen sablonkövető, igazából nem is jó, de a gyakori butaságok miatt meglepően szórakoztató lehet.
Mindazonáltal igen szánalmas…

Az előző heti gyalázatot hátrahagyva teljesen új irányba haladtunk tovább a történetben. Dean purgatóriumból szökött cimborájáról tudhattunk meg néhány dolgot. Eközben nem túl érdekes visszaemlékezések követték egymást mindkét testvér elmúlt egy évéből.

Costner nevére még a mai napig is felkapom a fejem, annak ellenére, hogy már koránt sem régi önmagát idézi. A legutóbbi két filmjében, amiben láttam
– a Mr. Brooks és ez - szinte tökéletesen azonos figurát alakított.
A szerepek különböztek ugyan, de Costner nem erőltette meg magát.
Connolly egy remek képességű író – csak ajánlani tudom – érdekelt is, hogy vajon mit hozott össze. Mivel már az író és a színész nevénél elakadtam.
Nem is néztem meg miről szól a film. Kezdődjék hát, a hosszú, Horror Hétvége!

Az idei tavasz egyik nagy durranásának számított ez az áldokumentarista film, melynek témája sokak érdeklődését felkeltette, hiszen a szuperképességekkel foglalkozott. A realistábbnak kikiáltott áldoku-stílussal kívánta közelebb hozni az emberekhez a történetet, amiben három fiatal emberfeletti hatalmat szerez.
Ebből a szempontból a film elérte, amit akart, hiszen jól mutatta be, miként is viselkednének a valóságban azok, akik ilyen ajándékban – vagy átokban – részesülnének.

Azt hiszem, voltunk egy páran, akik alig várták a film mozikba kerülését.
Az első rész életem egyik legjobb akció filmje volt, és az utóbbi idő egyik legjobb produkciója is egyben. Ennek ellenére eléggé szkeptikus voltam a folytatást tekintve, mivel az utóbbi időben már Besson sem úgy ír, de a rendezőt is lecserélték Olivier Megatonra, aki nem egy géniusz.
Azért a második rész nem lett rossz, sőt kifejezetten igényes, nem csak akció filmként. De ha az első rész, egy felnőtt férfi lenne, akkor a folytatás csupán egy éretlen siheder.

Az ünnepre való tekintettel, már-már hagyomány jelleggel, Horror hétvégét tartunk,
melynek keretében a horror műfajon belül teszünk kalandtúrát.
Figyeljétek a lapot!