Tetszik a készítők új filozófiája, miszerint a Dexter által elkövetett gyilkosságok nem egy bizonyos részre koncentrálódnak, hanem hagyják szépen kibontakozni a történéseket. Régebben hősünk mindig az adott 40 percben bonyolította le ezeket az ügyeket, most viszont több időt vesz igénybe. Ettől némileg fontosabbá válnak ezek a random esetek is. Aztán ott van a főszál, ahol ismét haladtunk előre.

Ez kifejezetten egy érdekes rész volt. Már kezdtem volna ecsetelni magamban, hogy mennyire sok lehetőség van a sorozatban, de a készítők mégsem használják ki őket. Aztán jött az utolsó néhány perc és minden megváltozott. Ettől függetlenül valahogy mégis kicsit súlytalannak érzem a sorozatot. Valami kis apró megfoghatatlan plusz hiányzik ahhoz, hogy tökéletes záró évadot tudjunk magunk mögött.

Dexter barátunk feje felett kezdenek gyülekezni a sötét felhők. Hősünk több frontos háborút vív ellenségei ellen, még olyat is, amiről jelenleg fogalma sincs. Aztán ott van Debra, akivel a férfi kapcsolata alapvetően megváltozott. A lendületes évad egy hasonlóan jó résszel folytatódott, ahol Dexter fájdalmas döntésre kényszerült.

A folytatás a történet egy egészen más aspektusát tálalta elénk. A The Walking Deadtől nem megszokott módon bevezetésre került egy másik szál is, amely tartogat még ugyanolyan izgalmakat, mint hőseink sztorija. Pláne, ha a kettő összeér. Végre szemtől szembe találtuk magunkat a képregény meghatározó figurájával, a Kormányzóval.

Eljött végre a várva várt pillanat és a tavalyi év sikersorozata folytatódik.
(Azóta már kijött a második epizód is, ami érdekes irányokba terelheti a szériát és aggályokat is ébresztett. Igyekszem utolérni magamat). Azt már az előző évad végén tudhattuk, hogy a készítők nem az első évad történetszálát kívánják folytatni, hanem minden idényben új koncepcióval fognak előállni.
Ez a koncepció pedig kísértetház helyett egy elmegyógyintézet falai között fog kibontakozni.

A BBT ötödik epizódja sem okozott csalódást.
Mindenszentek éjszakáját már feldolgozták korábban is, nincs benne semmi meglepő, hogy ismét elővették az ünnep-sablont.
Sajnos tréfák terén ez most elmarad a többitől, de azért aggodalomra semmi ok.
Ez az epizód is jól sikerült.

Nicolas Cage igyekszik kapaszkodni, ezt bizonyítja az is, hogy tavaly nem kevesebb, mint öt produkcióban szerepelt. Se a Boszorkányvadászat, se a Féktelen harag, se a Szellemlovas 2, de még a Túszjátszma sem volt igazán erős, bár ez utóbbi nem volt olyan vészes. A Bosszú jogán csupán egy hangyányival elviselhetőbb, mint a felsoroltak, és lényegesen jobb, mint a 2012-es alkotás, a Stolen.