Az első epizód az ötletek tárháza volt és az első évaddal ellentétben, nem egyértelmű, hogy milyen irányba kívánnak indulni a készítők.
Én ugyanolyan szellemekkel operáló sztorira készültem, ahogy azt eddig megszokhattuk, az viszont már az első félórában nyilvánvalóvá vált, hogy itt valami egészen mást fogunk kapni.
Pedig a nyáron kidobált promók is inkább erre hajaztak.
És igazából a promók sugallta misztikus hangulatot is hiányolom, mert az eddig látottak inkább konkrétabb képet festenek.

Az új évad története viszont sok mindenben hasonlít az első évadra, bizonyos momentumai az előzőt idézik fel. Ebből az egyik a különböző idősíkok, illetve azok váltakozása. Annyi különbség azonban akad, hogy az új évadban mindössze kettő található. Egy jelenkori és egy múltbeli.
A jelenben egy friss házaspárt láthatunk, (Adam Levine – igen, a Maroon 5 énekese – és Jenna Dewan-Tatum) akik nászútjuk keretében felkeresik a legkísértetiesebb helyeket Amerikában.
Így jutnak el a Briarcliff intézménybe, ahol különös dolgok esnek meg velük.

Majd váltunk 1964-re, ahol Evan Peterst látjuk,
– egyike a megmaradt színészeknek – aki egy Kit Walker nevű férfit alakít. Ő együtt él néger feleségével (ez akkoriban még nem nagyon volt elfogadott) egészen addig, míg be nem következik egy furcsa esemény. Földönkívüliek jelennek meg és ragadják el őket, majd a következő pillanatban a srácot már a rendőrség hurcolja az elmegyógyintézet falai közé, mint a Véres arc nevezetű sorozatgyilkost, aki több nővel is brutális módon végzett.
Néztem is nagyot, hogy ez meg micsoda…
Még korántsem egyértelmű tény, hogy valóban földönkívüliekkel van dolgunk, és ez az egyik részlet, ami miatt nem sejthető, hogy milyen irányt vett a széria.
A második epizód meg még inkább elbizonytalanítja az embert.
Az első részben inkább az intézet viszonyainak és a szereplők bemutatása, illetve a lehetőségek megalapozása – melyekből egyébként sokkal több van, így első látásra, mint az első évad sztorijában volt – zajlik. A húzónevekből egyedül Jessica Lange maradt, aki most Jude nővér, egy apáca bőrébe bújik, akinek személyisége nem sokban tér el az első évados szerepétől.
Ugyanúgy kőkemény nőről van szó, annyi különbséggel, hogy lévén Jézus menyasszonya, figurája sokkal több lehetőséget rejt, amit el is kezdtek megmutatni a nézőknek. Egy esendő, bűnös gondolatokkal teli nőről van szó, aki bigottan vallásos, de mégis intim szálak fűzik az intézet vezetőjéhez, Howard atyához (Joseph Fiennes). Különös karakter az biztos, tele lehetőségekkel.
Lange-en kívül igazából Peters maradt meg, illetve két korábbi epizódszereplő került előtérbe.
Az egyikük Sarah Paulson, aki egy leszbikus újságírónőt alakít és az intézet falai közé lopózik, hogy cikket írhasson az oda került sorozatgyilkosról. Aztán persze úgy adódik, hogy ujjat húz Jude nővérrel (nem valami jó ötlet) és párjából (Clea DuVall) kikényszerítenek egy nyilatkozatot, miszerint kezelésre szorul és a kórház állandó lakójává válik. A másik pedig Lily Rabe, aki regulárissá előlépve egy szende kis apácát játszik, aki egyelőre nem sok vizet zavar. Egyedül a hely orvosához, Dr. Ardenhez (James Cromwell) való viszonya lehet érdekes, hiszen ezek ketten különös üzelmeket folytatnak az alagsorban.
Az őrült orvos ötlete köszön vissza ebben, ami igazából önálló ideaként is megérne egy évadot, és már az elsőbe is bevették, csak akkor nem volt rajta hangsúly. Idén ez másként lehet.

A benti viszonyok ábrázolása jól sikerült, a hangulatot jól megalapozták és a lehetősége száma sem meghatározott egyelőre. Még csak nem is sejthető merre haladunk tovább.
Ez lényegében pozitívum, hiszen megmarad a meglepetés faktor, egyedül az az összeszedettség hiányzik, ami az első évadban meg volt. Mint ha mindenbe próbálnának belekapni.
A drámai ellentétek már kiépültek, egyelőre ki vagyunk szolgáltatva a készítőknek.
Arra csavarják a sztorit, amerre csak nem szégyellik.
Azt hiszem, azért abban megegyezhetünk, hogy bekezdtek, még hozzá elég erősen.