Azt szeretem legjobban ebben a sorozatban, hogy mindig meg tud lepni. Igyekszik megszabadulni a  hasonló alkotások kliséitől, mindezt szemkápráztató formában tálalva. Erre az évre az az újdonság, hogy eltűnt a széria horror jellege. Felváltotta a karakterdráma. A legsötétebb tónusú őrület viszont még mindig jelen van. Erre ékes bizonyíték a mostani rész.

Ha már a legutóbbi etapra azt írtam, hogy nem jött át a klasszikus Supernatural érzés a fegyverrel rohangáló démonok miatt, akkor ezúttal azt kell mondjam, hogy nagyon is jó volt a rész atmoszférája. Castiel kapta a legtöbb szerepet, az események pedig szépen lassan kibontakoztak. Még egy új rossz fiút is köszönthettünk köreinkben.

Guillermo Del Toro nevével fémjelezték ezt a produkciót, pedig ő csupán producer volt. A munka javát a rendező (Andrés Muschietti) és az írók, (Andrés és Barbara Muschietti, továbbá, Neil Cross) illettve a színészek végezték. Ők közösen egy tökéletesen tipikus horrorból sikeresen, nem újszerűt és egyedit, hanem kellemes, hangulatos, borzongató mozit készítettek. Egy olyan darabot, ami a mai silány horror palettán igazi és üde színfolt.

Két héttel ezelőtt kezdetét vette az egyik legsikeresebb horror-dráma széria, ami immár harmadik szezonjával igyekszik a nézők kedvében járni.
Falchuk és Murphy idén a boszorkányságot tette meg központi témaként.
Ez nagyon hálás téma lehet, ha jól kezelik. A boszorkány mítosz igazán kiváló táptalaj. Az első részt Wouhn hozta, ezt én és ebben a szellemben fogunk jelentkezni az elkövetkezőkben is.

Kezd egy kicsit uncsi lenni ez a börtönösdi. Gondolok itt arra, hogy folyton azt látjuk, hogy hőseink a kerítés szebbik oldaláról döfködik fejbe az élőholtakat. Kezd túl zárt és nyirkos lenni ez a környezet egy ilyen színes-szagos sorozat számára. Még akad némi elintéznivaló, de szinte biztos vagyok benne, hogy a szezon felére magunk mögött fogjuk tudni a halálsort.

A negyedik részre eljutottunk oda, hogy szinte érdekes történettel rukkoltak elő az alkotók. Csak az a baj, hogy továbbra is ebben a cukormázas köntösben tálalják mindezt elénk, ami nem túl pozitív. De hát ez a sorozat ilyen és ilyen is marad. A korán berendelt második évad lehetőséget ad az okosok kezébe, hogy akár már most úgy formálják a történetet, hogy az passzoljon a következő szezonokhoz.

Kettős érzések vannak bennem ezzel a résszel kapcsolatban. Az évadnyitó kifejezetten tetszett, de valahogy a második rész nem szállította azt a hangulatot, amit elvártam volna. Voltak itt most butaságok rendesen. Lehetett volna egy még nagyobb butaság, de a készítők jól csapdába csaltak és megetették velem, hogy az egyik szereplőből komplett idiótát csinálnak. Szerencsére ebből semmi sem lett, ami mindenképp pacsit érdemel.