Szépen lassan elékeztünk az évad feléhez. Fura ezt így kimondani 3 rész szemrevételezése után, de mégis ez a helyzet. Érezhető módon a folytatás kicsit lassabb lett, alig találkoztunk zombikkal, mégis képes volt fenntartani az érdeklődést, ezenkívül megmutatott valamit abból a nagy drámából, amit a sorozat magában hordoz. Engem helyenként képes volt lenyűgözni.

Tovább...

Szóval a mostani rész inkább az emberekről szólt, a zombik elvoltak magukban ezalatt. Miután kis csapatunk kievickélt Atlantából, visszatértek a táborba a többi túlélőhöz. Megható pillanat volt, amikor Rick találkozott szeretteivel, feleségével és kisfiával. Nagyon picit éreztem csak hatásvadász jelenetnek, mert túl sok hatásszünet előzte meg. Mégis azt kell mondjam, hogy az újraegyesülés egyszerű volt és őszinte, pont olyan, amilyet elvárok a sorozattól.

Persze azt még főhősünk nem tudja, hogy ameddig ő kómában feküdt, legjobb barátja, Shane vékonyka feleségét reszelgette. Jó dolog titkolózni, de a nyakamat rá, hogy ki fog derülni minden hamarosan. Már ekkor tapintható volt a feszültség az emberek között.

A helyzetet tovább nehezítette Daryl feltűnése, aki Merle Dixon testvérkéje, elég hasonló stílusban. Enyhén ki volt akadva, amikor megtudta, hogy imádott bátyja a zombiktól hemzsegő Atlantában maradt. Ekkor Rick-ből előjött a nemes hős és fejébe vette, hogy visszamennek a férfiért.

Szépen felépített jelenetsorok voltak ezek, fokozták az izgalmat és a várakozást, mert a néző tudta előre, hogy mire számíthatnak a hajdanán élettel teli városban. Ráadásul a tét se volt kicsi, hiszen Dixon mellett az utcán hevert egy zsáknyi fegyver, ami nagyon jól jönne a túlélőknek.

Az epizód tetőpontja a békavadászat körül lehetett. Ott aztán ütött a dráma rendesen. Amikor Shane elkezdte püfölni Ed-et, minden lappangó érzés, feszültség kitört a férfiból. Ezt nagyszerűen ábrázolták. A nagyszerű érzést még a rendkívül gagyi ütlegelés sem tudta elhomályosítani, pedig hát, hát. Van még hová fejlődni.

Az izgalom a tetőfokára hágott, amikor a felmentősereg megérkezett Atlantába, hogy Merle-t kiszabadítsa. A záró képsorokból kiderült, hogy a férfinak nem is volt annyira szüksége a megmentésre, büszke róka módjára lerágta, akarom mondani lefűrészelte jobb karját.

Összességében egy erős folytatás, amely ki volt hegyezve az emberi pillanatokra, de jól harmonizált az izgalmas és felfokozott jelenetekkel.