A készítők fogtak egy egyszerű történetet és telepakolták humorral, fantáziadús ötletekkel, mindezt úgy, hogy a család apraja-nagyja élvezheti a végterméket. Mivel a Karácsony leginkább a gyerekeket érinti meg, az ő számukra igazán ünnep az ünnep, ezért ez a film is elsősorban nekik szól. De egy felnőtt is remekül szórakozhat rajta, mert olyan eredeti apróságokkal találkozhat, ami egy gyerek figyelmét még elkerüli: Egy szövegfoszlány, egy élethelyzet, egy gesztus, eldugdosott utalások.

Közelít az ünnep és egy kislány jópofa levelét hallhatjuk, melyet főszereplőnk Artúr olvas fel. Ez a nyúlánk, mókás kinézetű fiú, a Karácsony család legfiatalabb és leglelkesebb tagja, aki imádja a Karácsonyt, de mindig csak láb alatt van, esetlen és feleslegesnek érzi magát. A nagy esemény jöttével a munka egyre nagyobb iramra kapcsol az Északi-sarkon, a Mikulás és manói készülődnek. Az egész Kari család megteszi, amit kell a hátuk mögött egy olyan manó-apparátussal, amivel lehetetlen kudarcot vallani. A jelenlegi Mikulás már jócskán idős, nem is tudná ellátni feladatait, ha nem segítené idősebb fia, Steve, aki katonai rendet tartva, a modern technika segítségével, koboldbevetési osztaggal (:D) az oldalán, hatalmas űrszánkóval szállítja ki időben és pontosan az ajándékokat.
Mellesleg nem titkoltan, apja posztjára pályázik, mint következő Télapó.

Mindez határtalan ötletességgel van ábrázolva, a látványvilág is kielégítő, és a humort sem sajnálták. De megakad a gépezet és egy ajándék kikézbesítetlen marad. A Karácsony család idősebb tagjai elfogadható veszteségként könyvelik el, hogy az irdatlan mennyiségű ajándékból mindössze egyetlen darab hibádzik. Ezt azonban Artúr nem hagyja annyiban és mivel nem tudja apját és marcona bátyját meggyőzni, hogy segítsenek, nagyapjához, Téltatához fordul segítségért. Együtt kelnek hát útra a régi módszerrel, vagyis rénszarvas hajtotta szánnal és az egyik legjópofább karakterrel, egy Bryony nevű csomagoló manóval. Ettől kezdve az út csupa kaland és bonyodalom, mely jócskán vicces és csak annyira drámai, amennyire kell, hogy aztán kellemesebb legyen a boldog befejezés.

Szerencsére a produkció tele van ötletekkel, – közhelyekkel is, de azért nem vészesen – szimpatikus a humorvilága és bár a karakterek többsége nem kifejezetten erős, azért mégis egy jó kis mozit rittyentettek össze így az év végére.
Utazásuk során, miközben sokféle kalandban van részük, csak azért, hogy egyetlen kislány megkaphassa az ajándékát, szépen lassan megviláglik azért a mozi mondanivalója.
Mert szerencsére van neki ilyen is, nem csak egy újabb animációs rajzfilm.
Rávilágít, hogy fontos és szép dolog a fejlődés, de vannak olyan hagyományok, szokások, amiket nem szabad elfelejteni és meg kell őrizni. Mindent nem merülhet feledésbe, hiszen ennek az ünnepnek sem értjük már az igazi lényegét. Egyszerűen üzletté vált, és amikor az ember egy ilyen filmmel találkozik, elgondolkodik egy kicsit. Mi is a lényeges itt? Tényleg az, hogy bevásárló központban idegeskedjek, vagy hogy rámosolyogjak a másikra fadíszítés közben?
Ezt mindenki megbeszéli magával, de ha csak egy jópofa, ötletes témába vágó rajzfilmet szeretne látni, akkor a Karácsony Artúr telitalálat.