Nehéz bármi olyasmit írnom ezzel a filmmel kapcsolatban, ami a legkevésbé is emlékeztet a dicséretre.
Az egykori kultrendező, Kevin Smith (Shop Stop, Dogma, Képtelen képregény) mostani legújabb rendezése egy hátborzongatóan gyenge próbálkozás, melyben megkísérel olyan klasszikus mozik nyomába érni, mint a 48 óra, Beverly hills-i zsaru, Zsarulesen, Halálos fegyver, stb.
Nem jött össze ezt akárki rögtön láthatja, aki végig képes nézni ezt a vadonatúj förtelmet.

Kacaj helyett sírógörcs.

Bizony, ezzel lehetne legjobban jellemezni ezt a mozit, mivel ahelyett, hogy megnevettetne, inkább már-már megríkat ez az impotens poén halom.
Poén halmot mondtam volna?
Azt akár el is felejthetjük, hiszen a moziban előforduló poénok száma talán a tízet sem éri el, az egész folyamatos erőltetett, komolytalankodás, aminek izzadságszaga kilométerekről bűzlik.
Kevin Smith az egykor stílusteremtő mozik rendezője, mintha beleszaladt volna a tipikus hollywoodi filmek mocsarába és képtelen lenne kimászni onnan.
Ezzel csak az a gond, hogy ott könnyű ám elsüllyedni…
Smith legutóbbi próbálkozása, a Zack és Miri pornót forgat is elég gyenge volt ugyan, de legalább helyenkénti erőltetettségét többnyire valóban vicces helyzetek, szövegek enyhítették.
Ebben az esetben nincs az égvilágon semmi, amit a film javára lehetne írni.
Egy közönséges és ötlettelen klisé felvonultató bohóckodás, amit még a színészek sem tudtak elfogadhatóvá tenni. A rém gyenge story-ról nem is beszélve.

Adva vagyon két vén róka, két rendőr, aki már 9 éve együtt dolgozik jóban-rosszban. Az egyikük a rezzenéstelen arcú Jimmy (Bruce Willis), míg a másik a tipizált poénkodós néger fakabát szerepét magára öltő Paul (Tracy Morgan). A film már itt elrontott mindent, hiszen e két színész nem tud jól együtt működni, nem keltik összeszokott páros érzetét, elkülönülnek egymástól az egész film során. Még Willis is huszadrangúan hozza azt a karaktertípust, amiben olyan jól boldogul, az egész alakítása egyfajta nyugdíjas unottságot tükröz. Míg Tracy Morgan, a páros másik tagja, egyszerűen felháborítóan kritikán aluli.
Ha nem láttam volna a Halálos temetésben, azt hinném egy tehetségtelen balfék…
Már a mozi legelején rá kellett döbbennem, hogy nem fogom végig kibírni ezt az erőltetett baromkodást, amit levág az első percektől kezdve. Annyira túlzásba vitte, hogy az már visszataszító.
A legelején lezavart kihallgatás végéig egyszerre voltak jó és rossz érzéseim, hiszen az egész egy csórás kupacra épült, de ott megcsillant valamelyest a humor csírája.
Amikor Willis azt mondja a Die Hard-ra, hogy:
Ezt a filmet soha nem láttam. Egy a jó poénok közül.
Ám a móka tár innentől kezdve be is zárt egy-két pillanattól eltekintve.

A történetről is csak annyit, – mivel egy összecsapott, ordenáré ostobaság - hogy a zsarupárost felfüggesztik mert elszúrtak egy akciót, ám Jimmy lánya, Ava (Michelle Trachtenberg) éppen házasodni szeretne, és természetesen álomesküvőről álmodik, ám ezt apuci nehézkesen tudná kifizetni, pláne meló nélkül. Ezért hát kénytelen eladni régi és értékes baseball kártyáját, ám pórul jár, mert éppen akkor rabolják ki az üzletet/ és így őt is/ amikor az árról alkudoznak a tulajjal.
A rabló a régen látott Sean William Scott, és azt kell mondjam, hogy ebben a filmben olyan felesleges volt a szerepe, mint a szarnak a pofon. A karaktere nem hoz elég poént – meg merem kockáztatni, hogy egyet sem – és olyan kevés játékidőt kapott, hogy teljesen hiábavalóvá teszi a figurát.
Jim és Paul elfogják a kártya tolvajt, ám az addigra már tovább adta a sport relikviát egy alvilági kiskirálynak, Poh Boy-nak, aki azonban csak akkor hajlandó azt visszaadni, ha a két zsaru visszaszerzi neki az elrabolt autóját. Ez az alaphelyzet, ami még nem is lenne rossz – bár elképesztően röhejes – de a gond az, hogy innentől kezdve az egész film egy ötlettelen, felületes baromság.
Nem sok eredeti momentumot találhatunk benne, poént, vicces helyzetet még annyit se, az egész csak a sablonok ismételgetése minden féle innováció nélkül. Egy középszerű igénytelenség.
Telis tele erőltetett poénokkal, helyzetekkel, vígjáték létére szörnyen alulteljesít, elvégre azt a komédiát nem lehet vígnak nevezni, ami nélkülöz minden komikumot.
Willis családias jelenetein és még pár – egy-két – kivételtől eltekintve ez egy szörnyen rossz vígjáték, ami szánalmas minden tekintetben.