Barry B. Longyear Hugo-és Nebula díjas történetéből Wolfgang Petersen forgatott filmet még 1985-ben. Mindig is vonzódtam a Science fiction-höz, már gyerekkoromtól kezdve, és ez az első általam látott filmek között volt. Talán ez volt az első is…
Annyi azonban bizonyos, hogy ez a világ egyik legjobb sci-fi mozija.
De mindenképpen klasszikus!

Klasszikus a klasszikusok között…

A filmnek tulajdonképpen két főszereplője van. Az egyik egy ember, egy űrpilóta.
Név szerint Davidge, Dennis Quaid alakításában, továbbá egy idegen, az ellenség.
Őt Louis Gossett Jr. kelti életre, a neve pedig Jeriba, a továbbiakban csak Jerry.
Megjegyzem Louis Gossett kiváló teljesítményt nyújt.
A legelején megtudjuk, hogy a 21. század  végére béke lesz a Földön, és az emberiség az űr felé fordult. Felfedezőink, hódítóink össze akadtak egy másik faj képviselőivel, a Drákokkal. Kirobbant hát a háború…

A film egy drák támadással kezdődik egy emberi űrállomás ellen. Meglátszik a speciális effekteken, hogy 90’-es évek előtti a film, de nem vészes, ha az ember tudja más szemmel nézni, bár a robbanások ettől még akaratlanul is mókásak maradnak.
Ebben az űrcsatában megmutatkozik az emberiség egyik legjellemzőbb sajátossága:
Az oktalan, ismeretlen ellenében érzett, gyűlölet.
Davidge üldözőbe vesz egy sérült drák gépet, majd mind a ketten lezuhannak egy ismeretlen bolygóra. 
Quaid elindul, hogy bosszút álljon a drákon és meg is találja a gép roncsait, meg az ellenségét is egy tó partján. Davidge megkísérli megölni az idegent, ám nem sikerül és fogságba esik.
Szép lassan elkezdenek egymással kommunikálni. A drák nyelvet is remekül mutatják be.
Sok gurgulázás és furcsa torokhangok egyvelege, de illik a karakterhez. A maszkról nem is beszélek, mert az páratlanul zseniális.
Eleinte a két ellenfél közé éket ver a gyűlölet, majd kialakul közöttük egy kapcsolat, haverkodnak, Davidge Jerry-nek nevezi el a drákot és rádöbbennek…

„Mert akár élünk, akár halunk.
Én nem bírlak téged s te se engem, de egymásra vagyunk utalva…”

Ettől kezdve új szemléletet kap a film, a  szereplőkkel egyetemben.
A döbbenetes felfedezés után, rájönnek arra is, hogy lépéseket kell tenniük a túlélésük érdekében.
Tehát együttélésük közben, az egymás nyelvének megtanulásával múlatják az időt, illetve az egyedien megvalósított és kitalált flórához, illetve faunához alkalmazkodva, felhasználva azt, menedéket építenek maguknak. Az egymás iránti gyűlölet, a megnemértés és a félelem még ott bujkál bennük, de Jerry megmenti Davidge-ot egy veszélyes, nyelvvel rendelkező ragadozótól.
Ismét átalakuláson esik át az egymás iránti érzelmi kötöttségük. Megbarátkoznak a másik jelenlétével és a makacsabb ember is enged és elkezd a drákok szent könyvéből drákul tanulni.

A lagymatag mindennapjaikat egy meteorzápor zavarja meg, amit szép színes tűzijátékkal oldottak meg.
Az átéltek, a tudat, hogy talán itt fognak elpusztulni és sosem kerülhetnek haza, egymásnak ugrasztja őket. Meglehetősen durva és drámai jelenetsor. Ezért Davidge elhatározza, hogy elmegy, de Jerry nem tart vele. Ahogy jár kel, nyomok, mások után kutatva, már-már kétségbe esik, de végül talál egy Pepsi-s dobozt.
Életem legjobb, legötletesebb termékelhelyezésének voltam szemtanúja!

Örömébe üröm vegyül, mivel a nyomokat a Dögkeselyűk nevű kalózbányász, drák rabszolgákat használó banda hagyta. Visszatér hát Jerryhez, akiről kiderül, hogy várandós. Gossett Jr. remekül játszik ebben a filmben. Ezt már említettem, de az anyás viselkedést is remekül hozza.
Az egyik este a nyelves ragadozó újra támad és menekülniük kell a menedékükből.
Jerry-t nagyon megviseli az eset, a sebesülése és a terhesség.
Elmélyült szeretetteljes barátságuk lehetővé teszi, hogy egymás családjáról beszéljenek. Davidge megtanulja Jerry nemzettségét, mely nagy megtiszteltetés. Végül Jerry belehal a szülésbe, de előtte megesketi barátját, hogy születő gyermekét majd elviszi a Szent Drák Tanács elé, hogy elsorolhassa nemzetségének tagjait.
Davidge felneveli a Zammis nevet kapó kis drákot.
Ekkor jön még egy drámai fordulat, nem sokkal Jerry halála után:
Zammis rájön, hogy ő és bácsikája különböznek.
Egyszerre durva és megható.
De Zammis kíváncsi más drákokra és megszökik, hogy a Dögkeselyűk hajójához menjen. Elkapják és a segítségére siető bácsikáját is lelövik, ám túléli.
Visszakerül az emberek közé, de ki akarja menteni a drák gyereket. Sikerül megmentenie Zammist és felszabadítja a többi rab drákot is, majd elviszi Zammist a tanács elé. Boldog vég.
Elképesztően zseniális történet, hogy alakulhat át az oktalan gyűlölet, a valódi megismerés útján, barátsággá és szeretetté. Örök klasszikus a műfajon belül, annyi szent!