Piciny bevezetőm után, azt hiszem teljesen nyilvánvaló, hogy újabb darabbal gazdagodik a ’szar film’ kategóriánk. Robert David Sanders első saját mozija egy kb. ötödik vonalbeli sci-fi horror kutyulék, melynek csekély jó tulajdonsága közül az egyik, hogy mindössze egyetlen óra és 15 perc hosszú.
Ez is kész csoda, ha figyelembe vesszük, mily kevés játékidőt kíván egy ilyen iszonyatos forgatókönyv.
A borítóra tekintve rögtön furcsa érzések kavarodnak fel a gyakorlott mozi néző lelkében.
Nekem az jutott eszembe: Merő móka és kacagás lesz ez a bő egy óra.
Ilyen borítóval nem is lehet másként…

Alapvetően nem is csalódtam, hiszen egy kőkeményen Asylum-szintet is alulmúló, röhejes hülyeségbe futottam bele. Egy ilyen sztorit megközelítőleg 20 perc alatt össze lehet hozni.
A történések érdemi tartalma is összefoglalható ennyi idő alatt, szóval a plusz 55 perc csupán arra alkalmas, hogy felesleges körítésként szolgáljon ehhez a remekbe szabott produkcióhoz.
Tehát dúl a Karácsony Los Angelesben, de a szeretet ünnepe földrengésekkel, áramszünetekkel, különös eseményekkel tarkított.
Már ekkor nyilvánvaló:

Nincs kilátás kellemes ünnepekre!

Egy család és egy baráti társaság ünnepi készülődését követhetjük nyomon, miközben mit sem sejtenek arról, hogy hamarosan elszabadul a pokol körülöttük.
Helye szerint, egy épületen belül játszódik az egész, ahol a korábban megismert család egyik sarja picike és fura jószágokra lel az alagsorban, amik egy lyuk körül flangálnak, mely a földrengés következtében nyílt.
Ezek az apróságok egyébként olyan mozgáskultúrával rendelkeznek, mint egy távirányítós autó… szóval jópofa… :D
Megkezdődik a buli, az ünnep és a mészárlás is, hiszen egy alien-koppintó szörnyeteg szabadul rá a népre. Puncs helyett a vérükre szomjazik és a kinézete… pusztító!
Ha láttunk már gagyit, röhejeset… sablonosat!

Az emberek kétségbeesnek az áramszünet és rájuk leselkedő dög miatt, miközben nekilátnak kimeríteni az ostoba viselkedés tárházát. Emellé párosul még az átgondolatlan cselekmény és számos baromság, amik teljesen komolytalanná teszik az egyébként sem tekintélyes alkotást.
Remek példa erre a pali, aki stukkerrel megy karácsonyi házibuliba. Mi több, mindjárt kettővel! :D
Egy lánykérés is lezajlik, miközben rémülten menekülnek a házból, és keresik az elveszett gyerekeket.
A szereplők egytől egyig unszimpatikusak és sterilek, a színészi játék a béka segge alatt, sőt valamilyen oknál fogva a legéletrevalóbb szereplők pusztulnak bele a küzdelembe a szörnyekkel.
Akik egyébként szintén nem a következetesség mintapéldái, hiszen egyik pillanatban még van tarajuk, aztán meg már nincsen. Lehet, hogy hímek és nőstények?

Az áramszünet (vagyis a sötétség), mint a rettegés fő forrása is értelmét veszti, hiszen a legtöbb esetben valami külső fényforrás az utcáról kiváló fényviszonyokat teremt.
A film vége is borzalmas. Nem igazán van rá jobb szó, mintakövető sablon hülyeség.
Bár nem ez rontja el a filmet, inkább az ötlettelenség és az átgondolatlanság. Nem lehet mentség az sem, hogy kevés volt a pénz. Hogy telerakjuk-e a filmünket hülyeségekkel vagy sem, az nem financiális kérdés. Én még a szörnyű kinézetű szörnyeket is hajlandó lennék elnézni, de összességében ez egy iszonyat. Szokatlan rövidsége ellenére nem tudták kitölteni tartalommal, telve van felesleges részekkel, ami csak azért gond, mert kínná válik a végignézése.
Ha rövidebbre veszik, nem lehet kiadni DVD-n, de így meg csak egy huszadrangú kontármunkát szabadítottak a világra. Ostobaság az egész…