Így igaz: Az igazságnak mindig meg van az ára. És ezt ebben a filmben remekül bemutatják.

A film rendezését John Madden kezébe adták, akinek a neve úgy igazán sokat nem mondhat, ám egy Oscar-jelölt rendezőről beszélünk, (Szerelmes Shakespeare) ám ezen túl nem sok ismert mozit dirigált – még a Corelli kapitány mandolinja ide sorolható. A forgatókönyvet pedig a tehetséges Matthew Vaughn pászította össze, némi segítséggel. Ennek ellenére nem lett túl emelkedett, vagy túlságosan emlékezetes a végeredmény, de a produkció azért nem egy unalmas borzalom.
Mi több, alapjába véve egy sajátos hangulatú, lassú tempójú történet négy emberről, akiket összekapcsol a múlt és hosszú évekkel később, amikor már azt hitték, mindent eltemettek, a múlt eseményei előtüremkednek sírjukból és puszta létükkel veszélybe sodorják a jelent.

Az alkotás maga egy remake, vagyis egy 2007-es izraeli film újraforgatása. Az amerikaiak nem szeretnek feliratos filmeket nézni, ezért inkább leforgatják nekik a külföldi filmek hollywoodi verzióit. Ilyen az adósság is, ami 2010-es filmként, hozzánk csak tavaly novemberben jutott el.

Az egész egy könyvbemutatóval veszi kezdetét.
Ez a könyv a szerző édesanyjának és két másik társának igaz történetét meséli el. E szerint 1965-ben három Moszad ügynök megy Berlinbe ugyanazzal a céllal. Egy háborús bűnöst akarnak kézre keríteni és kimenekíteni a fallal megosztott német fővárosból. Ez a férfi a hírhedt Birkenaui sebész, (Jesper Christensen) aki a háború után nőgyógyászként helyezkedett el és abban a biztos tudatban praktizál, hogy biztonságos álcája mögött leélheti az életét. A felidézett történetet időnként megszakítják a jelen eseményeivel, a múlt történései és azok jelenre gyakorolt hatásai párhuzamosan vannak ábrázolva.
Nem követhetetlenek, vagy zagyvák, jól elkülönülnek és ezáltal könnyen megérthető a sztori, ami kellemes lassúsággal tárul fel a néző előtt.

A három ügynök (Jessica Chastain, Marton Csokas, Sam Worthington) nehezen szokik össze és egyértelmű feszültséget generál a nő érkezése, hiszen mindkét férfi vonzónak találja a fiatal ügynöknőt.
Ezzel meg is kezdődik a film érdemi része, ugyanis a szereplők között kialakul egy fura, pókháló finomságú kapcsolati háló, egy szerelmi háromszög, mely eleve feszült helyzetet teremt.
Ezt fokozzák azzal, hogy a jól előkészített tervükbe hiba csúszik, elfogják a bűnös sebészt, de a kimenekítési akciót elbukják és Berlinben ragadnak, minden segítség nélkül.

A foglyot a lakásban tartják, aki pszichológiai hadviselésbe kezd és a szakadék széléig sodorja az ügynököket. Tovább szítja az ellentéteket, majd elérkezik a csúcspont, ahol betetőznek az érzelmek és mindez cselekedetekben is megmutatkozik.
És ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy a könyvben elmesélt és elterjesztett történet talán nem is igaz, talán bizonyos részleteit másként adták elő, félve a felelősségre vonástól.
Aztán persze kiborul a bili…

A jelenben az ügynökök már koros emberek, akiket összefűznek a történések és más egyéb kapcsolatok. De az igazság megbújva és elhallgatva egyiküket sem hagyja nyugodni és amikor ezek az elfeledett dolgok ismét a felszín közelébe kerülnek, mindegyikük másként kezeli.
A megöregedett hősöket olyan színészek keltették életre, mint Helen Mirren, Tom Wilkinson vagy Ciarán Hinds. Ezek közül egyedül a legutóbbi az, aki teljesen elszürkült, míg az ifjabbak közül igazából csak Chastain az, aki emlékezetes.
Mint kémfilm egészen más, mint amit megszokhattunk, valahogy ez sem magára a szakmára koncentrál, hanem a feladat végrehajtás közben fellépő lelki változásokra, a kialakuló szenzitív kapcsolatokra és arra, hogy az igazságot nem lehet elhallgatni. Meg van az a szokása, hogy a kirágja magát az emberből, bármilyen mélyen is próbálja elrejteni azt magában.
Én nyugodt szívvel tudom ajánlani a mozit, de fontos megjegyezni, hogy nem az a túl intenzív fajta, nem pörög és már-már vontatottnak is nevezhetnénk. Mégis élvezhető és igényes munka, amit nem fog megbánni az ember, ha megnéz.