Válasz a hozzászólásra
Book of Blood
A-fraid, 2010, március 13 - 12:18A hétvége következő kapcsolódó bejegyzése A Vér Könyve c. mozi, amit 2008-ban dobtak a piacra, szóval szinte még ropogós. Említettem már, hogy a Barker filmek többnyire elég gyengék.
Itt a speciális effektek teljesen megfelelnek a kor elvárásainak, a történet is jó, de a kivitelezést is eltalálták. Egy nézhető, közepes film, kevésbé érezhető Barker-hatással…
A holtaknak országútjaik vannak…
… ahol hosszasan gyalogolnak, de csak addig, míg egy kereszteződéshez, csomóponthoz nem érnek.
Itt az emberek meghallhatják őket, hisz az ilyen helyeken a holtak mesélnek, a történetüket mondják el annak, aki hajlandó meghallgatni őket.
Ez lenne a történet lényege. És körülbelül ennyi az egész, amiben észre lehet venni az író munkásságát. Ami marad – a teljes film - egy szokványos, közepes kísértet film.
Azzal kezdünk, hogy egy idősebb férfi elfog egy fiatal, elgyengült és elég rossz állapotban lévő fiút, akinek a teste telis-tele van apró és különös jelekkel, amit a bőrébe karcoltak. A fogva tartója célja, a srác bőre, amiért egy pénzes gyűjtő ajánlott egy szebb összeget.
Ám mielőtt a nehéz sorsú fiú kiugrana a bőréből – na, persze nem örömében – elmeséli a történetét.
Eszerint Simon-nak (Jonas Armstrong) hívják, egyetemista volt és parapszichológiát hallgatott.
A professzora, Mary Florescu (Sophie Ward) felfigyel a fiúra, annak különös képességei miatt.
A srácnak különös előérzetei vannak, amik a múltjából erednek. Ezt el is mondja a doktor nőnek, aki megkéri, hogy legyen a segítségére, mint médium a következő kutatásában. Ez természetesen egy kísértet házhoz kapcsolódik, aminek különös előtörténetét is megismerhetjük pár képsorból, amiben egy fiatal lányt ver- és kínoz meg egy láthatatlan entitás. Mindezek után fogja és letépi a csaj arcát. Elég durva jelenet.
Beköltöznek a házba és elkezdik a megfigyeléseket és lassacskán bekövetkeznek az első paranormális jelenségek is, amik Simon körül történnek. Többnyire a padlástérben kialakított szobában.
Itt a szokásos dolgokkal szembesülhetünk. Minden szellem story-ban elsütik ezeket. Felvételek a kísértetek hangjáról, írás a falakon, rossz minőségű videó felvételek, stb. Ám itt lép be Barker zsenialitása, aki egy ilyen banális, ezerszer elregélt sablonhoz is tud valami kis pluszt adni.
Ez pedig nem más, mint az, hogy Simon bőrén egyre több különös jel jelenik meg.
Ez nem akadályozza meg a két főszereplőt abban, hogy összemelegedjenek, ám innentől kezdve akad egy két fordulat. Egyik másik sablonos és sejthető, de láthatunk olyat is, amire már azt lehet mondani, hogy meglepő.
Ha a kritikám bevezetéséből nem derült volna ki, akkor elmondom, hogy a ház egy keresztút, ahol a holtak útjuk során átmennek. Ennél a csomópontnál a túlvilágon bolyongók megtalálták a szócsövüket, Simont.
A jelenet, amikor egyszerre ábrázolják az élők világát és túlvilágot, a Keresztutat az nagyon tetszett.
Jól eltalálták, valahogy beugrott, hogy: Igen, ez Barker!
Szóval szegény srác kénytelen eltűrni, hogy időről időre összevagdalják a bőrét. Míg Florescu prof megfejti és leírja a holtak meséit. Azt meg tudjuk, hogy a történetek sosem érnek véget…
A film egészen más jellegű kísértet film, mint a megszokottak. Legalábbis a történet szempontjából.
Minden másban remekül illeszkedik a klisékbe. Akármit teszek, akkor is csak egy közepes film értékelhető story-val. Akadnak benne jó húzások, (bár a szitakötőket nem értettem) de ez sem az a Barker-mozi ami megváltja a világot.