Azt hiszem ez a film az, amelynek címére mindenki felkapja a fejét. A fordítás elég elnagyolt, de az eredeti cím garantáltan csábítóan hangzik. Alapvetően egy Ryuhei Kitamura rendezésében elkészített Clive Barker story. Clive Barker nekem hatalmas kedvencem, de az ő történeteiből készült filmekkel is úgy vagyok, mint a King filmekkel. Többnyire elég gyengék.
Barkernek nem ez a legismertebb írása, de egy közepes horrort sikerült összehozniuk.

Vályúhoz…

A film rögtön belecsap a közepébe és egy vérben tocsogó jelenettel indít egy metrószerelvényben.
Ebből a szempontból a film minimalista, többnyire a metrón játszódnak az események.
Leon (Bradley Cooper) fotós, de szeretne a fotóművészet profija lenni. Barátnőjével együtt boldogan élnek, amíg Leon megkapja élete nagy lehetőségét és bemutathatja képeit egy bennfentes művészléleknek. Ez Brooke Shields.
Meg is beszélik, hogy ha hoz még neki jó képeket, elintéznek egy bemutatót a galériájában. Ennek örömére Leon nekivág az éjszakának. Megakadályoz egy potenciális nemi erőszakot – de azért előtte fotóz is a kis hamis – és ekkor még nem is sejti, hogy a megmentett lány pont így válik egy brutális hentes áldozatává, aki az éjszakai metrón hobbizik.
Erre azonban gyorsan rádöbben, amikor a másnapi újságban meglátja a megmentett lány fényképét, aki eltűnt az előző este. Beindul hát a férfi fantáziája és nyomozgatni kezd.
Ebben komoly előre lépést jelent, hogy egyszer lekapja az este, túlórából hazafelé tartó, szótlan hentest, Vinnie Jones-t. A futball sztárból színésszé előre lépő, korábban is keménységéről híres férfi hozza az elvárhatót, elég durva a karaktere is.
Bár az elvárások nyilvánvalóan egészen alacsonyak voltak.
Ő valóban egy hentes, aki meglehetős durvasággal végez az emberekkel az éjszakai metrón.
Leon meglátja az összefüggést és követi a csendes férfit. Lelepleződik, ahogyan azt kell.
Lesz most már miért izgulni.
A vér az folyik elég rendesen a film során, akad pár meglepő fordulat is a szereplőkkel kapcsolatban.
Nem is igazán érthető a film hátterében megbújó motiváció, ami egyébként egészen a legvégéig rejtély marad. Ez a végső fordulat jellemzően Barker-es, - aki sosem magyaráz meg mindent, sőt előfordul, hogy semmit sem - de nekem nem igazán nyerte el a tetszésem. Vinnie Jones-nak az egész filmben csak a legvégén van egy pár szavas szövege.
Nem igazán kellett bajlódnia a szövegkönyvtanulással… de persze erre a némaságra is megfelelő választ kapunk. Ellenben a fantáziánkra van bízva, hogy a filmben a testén látható fura, mazsolaszerű kinövések mik is lehetnek. Lehet, hogy nem is lényeges.
Az azonban bizonyos, hogy a történet fel van építve, kellően fordulatos, vér is van bőven, húskampón lógó emberi testek is akadnak, ám nem egy katartikus darab.
De ha ez valakit nem zavar, és szívesen megnéz egy érdekesebb horrort a középkategória felsőbb régiójából, akkor az Éjfélii etetés jó választás.