Kezdjük is mindjárt azzal, hogy a rendező egy bizonyos Takács Tibor, aki olyan „Tv-s mozi ikonokat” koordinált, mint a Gyilkos kígyó, a Patkányok, a Pusztító vihar vagy az Óriás pókok – Jeges rémület.
Kell itt még valamit magyarázni?

A történet szerint Slater egy sikeres író bőrébe bújt. Wes Wilson sikere töretlen, miközben nősülni készül. A kiszemelt ara, barátnője Sam (Sarah Ann Schultz) akinek rejtélyes a múltja.
A boldogságuk azonban nem teljesülhet be, mert a menyasszonyt elrabolják és feltételezhetően megölik. Önsegítő könyve számtalan embernek tette helyre az életét, de a sajátját képtelen helyre hozni. Egy év után is az elvesztett nőt siratja.
De borúra derű… megjelenik egy csinos újságírónő, Nicole (Christa Campbell), aki mellett újra rátalál a boldogságra. De a múlt csak nem maradhat mögötte.
Az egykori menyasszony titka – egy széf, és egy titkos szoba – megfertőzi boldogságát új barátnőjével, aki szintén nem az, akinek mondja magát. Emellé még a halottnak hitt Sam is feltűnik, és minő meglepetés:
Ő is más ember, mint akinek Wes hitte.
Az íróember nem csoda, hogy teljesen összezavarodik. Senkinek nem hihet, hiszen mindenki átverte, s hogy ezt még tovább bonyolítsák, megjelenik Sam egykori „munkatársa”, Isaac Kahn (Cuba Gooding Jr.), aki vissza szeretne kapni valamit, amit a nő vett el tőle.
Életre-halálra szóló kergetőzésbe keveredik a mit sem sejtő, zavarodott és felháborodott Wes Wilson, aki két csinos nő közé szorul.

A sztori lényegében ez, és a lehető legkevesebbet hozzák ki belőle.
A film maga riasztóan unalmas, míg a színészek játéka kritikán aluli. Gooding Jr. irtózatosat ripacskodik, míg Slater olyan vérszegény és gyenge, hogy főszereplőként el is szégyellheti magát. Ez a rémes B-mozi egyszerűen érdektelen, tele idétlen párbeszédekkel („Igazából én sosem hazudtam neked, csak nem mondtam el az igazat.” :D), nem egy kifejezetten röhejes.
Az akciójelenetek, ahelyett hogy egy kicsikét javítanának az összképen, inkább csak degradálják az egészet, az operatőri munka sem túl kifinomult, olyan kamerarángtatásokat produkáltak, hogy az ember szeme belefájdul. A legszebb példa, amikor a főhős kezéért összeugró nők bunyóznak egyet.
Kizárólag pulton és asztalon tudják egymást verni, ezzel el is érték, hogy az egész kiélezett akció helyett, röhejes bohóckodássá fajuljon.
A két nő között őrlődő Slater, párba állítva Cuba G. Jr.-ral csak távolról húzónév, közelebbről nézve iszonyatos teljesítményt nyújtanak. Elszomorító, hogy mennyire leadtak a színvonalból…
Még a film vége is olyan, mint ha szándékosan elszórakozták volna, komolyan venni elég nehéz.
Igazából egy borzasztóan üres, unalmas film, melynek megtekintését nem tartom szükségszerűnek, de ajánlatosnak sem. Én is megbántam már a rááldozott másfél órát.