Ez a nagy sikernek örvendő, slasher műfajt gyarapító mozi egy 83’-as alkotás újraforgatása, melyben nyakunkba kapjuk a tini horrorok összes sablonját – egyszóval: Ismétlés, mely unalomba fullad.
A film alapvetően sikeresnek nevezhető, hiszen jól teljesített a mozikban, de jónak távolról sem mondanám. Kicsikét le is van már maradva, hiszen az ilyen filmek még az ezredforduló vége előtt közvetlenül élték ismételt virágkorukat. Sikoly, Tudom, mit tettél tavaly nyáron, stb.

E film kissé megtévesztő, hiszen vígjátékként hirdeti magát, miközben komikus elemei nem igazán domborodnak elő. Az egész hangvétele inkább komolyabb.
Én pedig elkövettem azt a hibát, hogy a borzalmas Az idegen után néztem meg, mondván: Ez majd felvidít!
Nem így lett, de ez nem a film hibája, félrecímkézték, mert inkább egy könnyedebb drámának nevezném. Egy tűrhető alkotás egy srácról, aki mindent tudni akart, hogy rájöjjön, mennyire nem tud semmit.

Két okból figyeltem fel erre a filmre: Az egyik, hogy kedvelem a sportfilmeket, a másik pedig, hogy ez Drew Barrymore első önálló rendezése.
Egy amolyan kisvárosi mese egy lányról, aki kitörne eddigi unalmas életéből, és ehhez a görkorizást választja. Szerelem, csalódás, dráma mindez kemény nőszemélyek tolmácsolásában, Shauna Cross, Derby Girl című regénye alapján.

Erre a vígjátékra egészen véletlenül akadtam rá, de abszolút nem bántam meg. Hát, ki ne vetné rá magát egy ilyen címre?
Na, jó nem a magyar címre gondolok, mert az egy borzalom.
De a GYIK az időutazásról – szó szerint fordítva - egy olyan cím, ami rögtön magával ragadt.
Aztán megláttam, hogy angol gyártmány. Gondoltam magamban: Ez káosz lesz!
Nem teljesen lett igazam, gyengébb, mint azt vártam, de az biztos, hogy egyedi és jó módszerrel nyúl az időutazás témájához ez a paródia.