Nagyon nehéz dolgom van, mert ez a film annyira méltatlan az említésre, hogy nincs mit leírnom róla.
Sajnálatos módon közel két órán keresztül tankönyvekbe illően untat. Ha egyszer valaki szeretné megtudni, hogyan kell egyhangú, monoton és semmitmondó filmet forgatni, az nézze meg ezt. Ez itt az etalon!
Próbálok itt hímezni-hámozni, de alig van mit leírnom róla.

Fancher fogta Lew McReary regényét és készített belőle egy a figyelem felkeltésére, az érdeklődés ébrentartására alkalmatlan produkciót, ami képtelen bármilyen komolyabb impressziót kifejteni a nézőre. Olyannyira felejthető és gyenge ez a film, hogy – nem most láttam ugyan – de már alig emlékszem belőle bármire is.

A főszereplő egy világjáró, akivel képtelenség azonosulni, vagy megérteni, de legalább alapjaiban unszimpatikus. A mozi szerencsétlenségére Owen Wilson alakítja ezt az idegent, aki Amerikát járja, míg ki nem vesz egy szobát egy kedves házaspárnál. Ez a férfi, Vann, valami megfoghatatlan személyes varázsnak köszönhetően kivívja az emberek szimpátiáját.
Megkedvelik, megosztják vele gondjaikat, miközben fel sem tűnik nekik, hogy ők viszont nem tudnak semmit erről az idegenről.
Össze is barátkozik főbérlőjével, elkezd beilleszkedni, éldegél békében, a Postán kezd dolgozni, Janeane Garofalo személyében még egy barátnőt is szerez.
Egyetlen aprócska gond van ezzel az idilli helyzettel. Még pedig az, hogy Vann fejével nincs azért minden rendben. Egy picikét sorozatgyilkos és nem is bír magával sokáig.
Elkezdi űzni az ipart, a békés városka lakói fogyatkozni kezdenek, a gyanú ráterelődik.
Két nyomozó zaklatja időről-időre, de az sem teljesen biztos, hogy valóban léteznek az urak…
Vajon mindez csak a főszereplő elméjében játszódik le, aki külön életet él a valódi életben?

„- Egyszer, még régen, ott feküdtem a fűben és egy pók mászott be a fülembe. 
- És?
- És? Aztán ki is mászott. Nem talált semmit.”

Ez a kiemelt párbeszéd darab kiválóan mutatja be milyen a film. Ahogy a pók, én sem találtam semmit ebben az alkotásban. Vagy teljesen üres, tartalmatlan, vagy képtelen üzenetét kifejteni.
Amire azért lett volna lehetőség a közel két óra játékidő alatt.
Owen Wilson ne játsszon komoly szerepeket, vagy ha mégis, akkor válasszon személyéhez, talentumával jobban harmonizálót.
Ami leginkább megbélyegzi ezt a mozit, az hogy nem tudom mit akart nekem mondani.
A rossz szereplőválasztás akár még el is nézhető, de azzal nem igen lehet mit kezdeni, ha közel két óra után csak bámulunk magunk elé, mert az egész látnivaló értelmetlen, unalmas és fárasztó volt.