Rögtön az elején leszögezem, hogy Barrymore első filmje jó lett. Az idősödő színésznő úgy látszik direktorként is megállja a helyét, hiszen egy szórakoztató vígjáték-dráma keveréket adott ki a kezei közül. Jó döntésnek bizonyult, hogy a főszerepet a tehetséges Ellen Page-nek adta.

Ez a főszerep pedig egy Bliss nevezetű texasi tinédzser lány, akit akaratos anyja (Marcia Gay Harden) szépségversenyekre rángat el. Az egyébként lázadó jellemmel megáldott/megvert lány, ahogy csak lehet, tiltakozik ez ellen. Börtön számára e kisváros, ahol nem történik semmi, ahol egy büfében dolgozik, ennél ő többre vágyik. Izgalomra, kalandra, ki akar törni a langymeleg idillből. Céljához eszközt is talál, még pedig a görkorcsolyát.
De ez nem közönséges korizás, ez görkori derbi!
Nem, nem, ez bizony kőkemény sport, legalább is igyekeztek úgy bemutatni.
Talán nem is az ő hibájuk, hogy ez nem sikerült…

Bliss elmegy a Csirkészek csapatának válogatójára, összebarátkozik a javarészt középkorú nőkből álló csapat tagjaival. Ezek a nők mind gyermeklelkű felnőttek, alapvetően kedves, ám kemény emberek gyülekezete, akik ebben sportban élik ki magukat, de miközben komolytalankodnak, mindegyiküknek meg van a maga élete.
Bliss bekerül a csapatba, de szülei előtt eltitkolja új hobbiját, mivel úgy sem engednék neki. A sport miatt elhanyagolja barátait, más dolgok válnak fontossá, egészen addig, míg válaszút elé nem érkezik. A félénk lányból – relatíve – tökös nő lesz, sikeres a görderbiben is, de élete egyre csak bonyolódik. A sportban is kihívással találkozik (Juliette Lewis), a kötelező szerelmi szál is beúszik a sztoriba, majd tovább gyűrűzik a „csalfa férfi” csapáson, míg a családi háttér is kellemetlenné módosul.

Lényegében nem hoz semmi újat a film, de alapvetően szimpatikus alkotás, szimpatikus a mondanivaló, amit közöl, továbbá kellemes a hangulata. Még akkor is, ha egyértelmű volt számomra, hogy ennek az alkotásnak nem feltétlenül én voltam a célközönsége. Azt nem mondanám, hogy vaginával kell születni, hogy igazán élvezhető legyen a film.
De nyilvánvaló, hogy elsősorban a nőket célozza meg a mozi.

Barrymore jó érzékkel rendezett, ezt el kell ismerni, a filmje jó, ami főként a remek színésznőknek volt köszönhető. Saját magára csupán egy szeleburdi mellékszerepet osztott, de Marcia Gay Harden, Kristen Wiig, Zoe Bell, Ari Graynor, Eve jól teszi a dolgát, és a kiváló Juliette Lewis parádézik a szerepében.
Mellette Ellen Page karaktere csupán kispályás, bár az ifjú hölgy is jól hozza a rábízott figurát.
Amit a leginkább furcsálltam, pontosabban, ami nem igazán tetszett a filmben, az maga a sport volt.
Ami ugyan csak metafora, de engem valahogy nem ragadott magával ez az underground sportág.
Lehet, hogy erős, amit mondok, de a taktikák elég komolytalanok voltak és az én szememben maga a görderbizés sem úgy tűnt fel, mint ha olyan kemény sport lenne.
Ezzel nem megbántva senkit, aki űzi.
Minden esetre az egész sport körüli cécó, az egész atmoszférája, maga a világa jól lett bemutatva, jól illeszkedik a filmbe, így kerek egészet is alkot.
Egyértelmű, hogy a téma miatt nem tetszett ez a film, amellett, hogy Barrymore egy élvezhető mozit rendezett, amiben bemutat egy ismeretlen sportágat, elmesél egy unalomig ismert, de kedvelhető történetet egy lányról, aki többet akart, mint amit neki szántak.
Érzésem szerint a női nem képviselői inkább tudnak azonosulni ezzel az alkotással, mint én.