Az alapvető probléma Debra. Pontosabban a hadnagy és Dexter megváltozott kapcsolata. Úgy érzem nem életszerű az, amit a készítők próbálnak kihozni ebből. Túl gyorsan, túl hirtelen változnak az álláspontok. Én nem hiszem el, hogy egy sok éve rendőrként dolgozó kemény nőt egy átlagos gyilkosság ki tudna mozdítani abból az ideológiából, amire az életet tette fel. Oké, hogy be lehet látni, hogy Dexter „áldozatos munkájában” van némi jó is, de az alapvető dolgokról rögtön elfeledkezünk. Nem tartanám szerencsésnek, ha Deb lenne a későbbiekben Dex újabb segítője.

Ezzel a lépéssel úgy érzem léptek egyet hátra az alkotók. Azt mondják, hogy oké, Debra hadnagy tud testvére szenvedélyéről, de innentől kezdve ez őt nem érdekli, kvázi szemet huny felette a kisebbik rossz reményében. Ezzel valamilyen szinten megfojtották a drámát.

Aztán rátérhetünk az epizód pozitív vonatkozásaira is. Ott van például Louis barátunk, akit Dexter nagyon elegánsan tett el az útból. A sors is hozzásegítette őt a férfi végleges eltűnéséhez. Azért valahol bántó a dolog, hogy egy újabb Dextert gyűlölő személy távozott már a történet elején, de kétségtelenül kellemes húzás volt mindez.

Az új főellenség pedig kezd kibontakozni. Kifejezetten erős ellenfélnek tartom Isaac-et, aki egyáltalán nem hülye. Brutálisan gyorsan ráakadt hősünkre, a véres megtorlás pedig nem fog elmaradni. Külön pikantéria a két ellenpólus véletlen találkozása.

A többi szállal igazán nem tudok mit kezdeni. Quinn újabb idióta nőügye teljesen hidegen hagy, LaGuerta nem mozgolódott mostanság.

Egyedül a növényszerető szőke cicababát nem tudom hová tenni, főleg Dexter ottfelejtett vércseppjei miatt. Szerintem ebben is lehet még valami csavar.

Összességében egy kicsit csalódásnak élem meg a folytatást, ahol a készítők visszarántották a nézőt a jól megszokott környezetbe számottevő, vagyis inkább maradandó változások nélkül.