Valentin nap alkalmából előre vettem ezt a tavalyi romantikus vígjátékot, amit a csinos Katherine Heigl-lel és a sármos Gerard Butlerrel próbáltak eladni. És meg kell hagyni, ez sikerült nekik!
Tűrhetően választották ki a párost a filmhez, a szövegkönyvön is érződik, hogy nem csak úgy összedobálták, de természetesen a történet nem tud szabadulni az ilyenkor szokásos műfaji sablonok közül.

Klisétenger szarkazmussal.

A trailer-t megnézve, nem tudom  mi várható ettől a résztől....

Elérkeztünk az utolsó BSG filmhez. Ez az alkotás a legújabb, ha a Capricát nem számítjuk bele. 2009 októberében került bemutatásra.

Egy szórakoztató közel két órát nézhettem végig, amely a cylonok szemszögéből mutatja be a fontosabb történéseket egy bizonyos pontig.

A története jól eltalált és kiforrott, ha mögé lát az ember. Az el nem mondott tanulság számít. Ha valaki képes megérteni a film mondanivalóját, akkor közelebb kerül az egész sorozat megértéséhez.

Tovább...

Én már a trailer láttán éreztem, hogy ez egy olyan film lesz, amiért érdemes lesz leülnöm.
Így is lett. Ez a mozi simán a 2009-es év sci-fi-je volt, az Avatár mellett, de talán a tavalyi eresztés legjobbjai közé sem túlzás besorolni. Nem mentes az ismétlődésektől, – nehéz újat mutatni – de egy igényes, szórakoztató, elejétől a végéig izgalmas, fordulatos történet. Csak ezt a gagyi alcímet nem tudom megérteni. Milyen halálhajó? És hogy értik azt, hogy a nyomában?
Szó sincs ilyesmiről!

Az Elysium űrhajó útra kelt…

Ez a kicsivel több, mint másfél órás mozi tökéletesen illeszkedik a sorozat második évadjához, a különbség csak annyi, hogy ez a produkció önállónak is tekinthető. A története kerek és egész, így bárki megértheti, még azok is, akik nem ismerik magát a sorozatot.

Persze ha nem ismered a BSG-t, akkor nem fog olyan szórakozást nyújtani. Annak ellenére, hogy több ismerős szereplő is feltűnik a Razorban, a sztori nem róluk szól, hanem a Pegasus útját mutatja be visszaemlékezések segítségével, ezért számomra ez csak egy közepesen sikerült kiegészítő mellékszál.

Tovább...

Előrebocsájtom, hogy nem olvastam a könyveket, amelyek alapján készült ez a produkció. Ez némiképp előny és hátrány egyaránt.

A filmet egy bizonyos Paul Weitz rendezte, aki nem mondható túlbuzgó direktornak, mert csupán néhány mozit dirigált, köztük az Amerikai Pitét, amelyet azt hiszem mindenki ismer.

Ennek fényében bátran reménykedhettünk, hogy egy szép és igényes filmet kapunk. A látvánnyal maximálisan meg voltam elégedve, külön ki szeretném emelni az ötletes és kreatív főcímet.

Maga az alkotás nem az én világom, ezért nem is tudtam beleélni magam.

Tovább...

Szép, megható és hatásos lett a sorozat vége, olyan befejezéssel, amely láttán mindenki megemelheti a kalapját.

Ha az egész szezont nézzük, akkor már korántsem vagyok ennyire feldobva. Gyengébbnek tartom, mint a harmadikat. Ismét visszaköszönt a régi BSG betegség, miszerint az évadok elejét és végét megnyomják, de a középrészben sok az üresjárat.

Ebben az esetben volt némi különbség, hiszen az évad kezdése sem vágott földhöz, ellenben a finálé pótolta a hiányt és kerek egésszé tette ezt a fantasztikus sorozatot.

Itt részletezem...