Mike Newell rendezőként mindent megtett, hogy visszaadja Gabriel Garcia Marquez egyik legismertebb könyvének hangulatát. A direktor nevéhez fűződik a Harry Potter és a Tűz serlege, és őt bízták meg a 2010-ben bemutatásra kerülő szuperprodukció, a Prince of Persia – The sands of time „életre keltésével”.

Ezen információk birtokában bátran gondolhattuk azt, hogy a Szerelem a kolera idején egy minden szempontból maradandó romantikus film lesz. Látszik, hogy sokat dolgoztak vele, nagyon igényes mű. A kellő hatást azonban nálam nem tudta elérni. Egy romantikus drámának könnyeket kellene csalnia a néző szemébe, elvarázsolni, szomorúan szórakoztatni.

Kattints ide a tovább olvasáshoz...

Le a kalappal a harmadik évad előtt. Most már értem miért 9-es a sorozat értékelése az IMDB-n. A legjobb pedig, hogy egyre csak jobb és jobb.

A második évad végi szituáció zseniális volt, nem különben a folytatás. Megmutatkozott a széria igazi arca, hogy mernek merészet húzni az írók és igazuk lett. Néhány rész idejére elhagytuk a megszokott helyszíneket és szerencsét próbáltunk egy egészen más terepen.

Nagyon jellemző, hogy a BSG jól megnyomja az évadok elejét és végét. Ez most sem volt másképp, de mégis azért tetszett igazán a harmadik szezon, mert a közepe tájékán is voltak izgalmak bőséggel.

Ami pedig az évadzáróban történt, az maga volt a tökéletes dráma.

Folytatom...

A folytatásban véget ér a sajátos mese, melyben Alice és a Kalapos, segítőjük a Fehér Lovag megmentik Csodaországot. Hogy miért árulom el, hogy mi a vége?
Mert a második rész egész jól illeszkedik a megszokott sablonokhoz.
Mint az első rész kritikájában említettem, amint megszokjuk a környezetet és az atmoszférát, már nem is olyan érdekes a sorozat.

Rövid leszek…

Egyelőre a sorozat nem képes olyan hangulatot produkálni, mint a BSG. Ez szomorú, főleg annak a fényében, hogy a nézettség sem verdesi az eget.

Engem továbbra is szórakoztat a sztori, csak valahogy nem látom az eljövendő nagy dolgokat. Annyira lassan építkezik a történet, hogy talán évadoknak kell majd eltelni ahhoz, hogy beinduljanak az események.

Remélem, hogy én tévedek és hamarosan izgalmakat is fogunk látni, mert eddig olyan, mintha csak a tutorial pályán mozognánk.

Tovább...

Kicsit elgondolkodtam arról, hogy mennyire kellett ez a rész az évadba. Sőt, mennyi értelme van időutazós epizódnak egy olyan sorozatba, ami egyértelműen nem igényli ezt?

Igazából a kivitelezéssel nem volt problémám, de valahogy mégsem erőltetném az ilyet, mert rengeteg kérdést vet fel. Ezzel már el is árultam, hogy időutazós sztorinak lehetnek szemtanúi azok, akik megnézik a vadonatúj Odaátot.

Részletezem...

A Csillagközi Romboló második évada jóval több érdekességet hozott, mint az első. Ez betudható annak is, hogy 20 részen keresztül izgulhattunk a kolónia tagjaiért.

Talán az imént említett ok miatt lett a szezon kissé lassúbb, nagyjából középtájt. 13+2 részben kevesebb olyan epizódot láthattunk, amelyek unalmasabbra sikeredtek.

A végeredmény azonban kellően tetszetős. Főleg az évad kezdése és végződése. Még egy átlag alatti, unalmasnak mondható 40 percben is történtek váratlan fordulatok, de ezt majd később részletezem.

Akit érdekel, hogy miként haladt előre a történet, az bátran kattintson a továbbra.

Tovább...