Mike Newell rendezőként mindent megtett, hogy visszaadja Gabriel Garcia Marquez egyik legismertebb könyvének hangulatát. A direktor nevéhez fűződik a Harry Potter és a Tűz serlege, és őt bízták meg a 2010-ben bemutatásra kerülő szuperprodukció, a Prince of Persia – The sands of time „életre keltésével”.

Ezen információk birtokában bátran gondolhattuk azt, hogy a Szerelem a kolera idején egy minden szempontból maradandó romantikus film lesz. Látszik, hogy sokat dolgoztak vele, nagyon igényes mű. A kellő hatást azonban nálam nem tudta elérni. Egy romantikus drámának könnyeket kellene csalnia a néző szemébe, elvarázsolni, szomorúan szórakoztatni.

Kattints ide a tovább olvasáshoz...

Meglátásom, hogy könyvként biztosan sokkal lebilincselőbb alkotás, egyrészt mert mindenki nagyon dicséri, másrészt mert a filmnél csak jobb lehet. Szinte végig untam az egészet. Voltak részek, amelyeket vontatottnak éreztem, de a legnagyobb probléma, hogy nem tudtam azonosulni a szereplőkkel.

A színészek játékára nem volt panasz, kár hogy a főszereplők megszemélyesítői nagyon csúnya aktorok. El kell ismernem, hogy Javier Bardem nagyszerűen keltette életre Florentino Ariza-t. A maszkmesterek kitettek magukért, nem lehetett könnyű egy emberre hipp-hopp +50 évet varázsolni. Ez néhol visszaütött, mert Fermina 70 évesen kicsit érdekesen mutatott.

A történetről. A sztori 1879-ben kezdődik, de mi nem ekkora kapcsolódunk bele, hanem 50 évvel később. A film egyik negatívuma, hogy nehezen lehet kiigazodni, hogy éppen hol tartunk időben. Néha utalnak rá, de az ember szereti tudni, hogy éppen hol jár, ezért engem bosszantott ez a fajta titkolózás.

A történetvezetés nem egyenes vonalú. Először látjuk a jelent, utána rögtön a múltat és kilyukadunk ismét a jelennél és továbblépünk a jövőbe.

1879-ben látta meg egymást először a két fiatal, Fermina és Florentino. Ahogy lenni szokott, egy szempillantás alatt egymásba szerettek. Az akkori társadalomra jellemző, hogy nem ahhoz mehetett hozzá egy fiatal hölgy, akihez akart, hanem akihez az apja adta. Jelen esetben Florentino szerelmes leveleket kezdett írogatni szíve választottjának, a válasz sosem maradt el. Így ment ez egy darabig, eredménye pedig, hogy a fiú és a lány egymásba szeretett. Érdekes, hogy Florentino még csak meg sem érintette Fermina-t, de feleségül kérte. Az ifjú hölgy persze igent mondott, de amit az édesapja fülébe jutott a hír, rögtön elköltöztette egész családját.

Florentino nagyon el volt keseredve, de megfogatta magának, hogy örökké szeretni fogja Fermina-t. Telt-múlt az idő, közben új férfi lépett hősnőnk életébe. Egy elegáns és jómódú orvos, Juvenal Urbino. A kapcsolat vége házasság lett. Még ezt megelőzőn, ki tudja hány évvel a látványos költözés után Florentino és Fermina összefutottak a régi városka piacán. A férfi ugyanazt érezte, mint régen, a nő azonban már egészen másként látta az életet. Kikosarazta kérőjét és az orvoshoz ment feleségül.

Az idő tovább telt. Olykor Florentino, máskor Fermina életébe nyerhettünk betekintést. Mindkettőjük sok megpróbáltatáson ment keresztül. Lassan elérkeztünk a jelenbe, ahol Juvenal leesett egy létráról és meghalt. Florentino felkereste a megöregedett Fermina-t és férje halála napján szerelmet vallott neki. Nem sikerült túl fényesre a dolog. Ezekkel a képsorokkal kezdődött a film. A jövő azonban egész mást tartogatott az idős embereknek. Florentino nagyon kitartó maradt, és megszerezte szíve választottját.

Ennyit a történetről.
Maga a film azért nem kápráztatott el, mert nem tartom túl valószínűnek, hogy ilyen megtörténhet a való világban. Lehet egy olyan embert egy életen át szívből szeretni, akivel kis túlzással még csak nem is találkoztál? Gyanítom, hogy nem.

A másik zavaró tényező, hogy Florentino gyakorlatilag végigkefélte az életét. Ez fontos, hiszen egy könyvbe jegyezte fel azokat a nőket, akikkel együtt volt. 600 feletti szám jött ki végeredményül. Ennyi kaland után is „hű” tudott maradni Fermina-hoz és azt mondta neki, hogy a szüzességét neki tartogatta. Ezzel sem tudtam azonosulni.

Az egész film nagyon ki van hegyezve a pajzán jelenetekre és a meztelenkedésre. Én nem ilyet várok el egy romantikus drámától.

A legrosszabb azonban egyértelműen, hogy a 2 óra és 17 perces filmet gyakorlatilag végiguntam. Nem ragadott magával, ami pedig leginkább a történet számlájára írható. A színészek, a látvány szép és jó, de ez még nagyon kevés a boldogsághoz. Hasonló stílusban mindenképpen ajánlom a Benjamin Button különös életét, mert jóval ötletesebb és annak ellenére több mondanivalót közöl, hogy soha az életbe nem történhetne meg.