Mindig nagyon szigorú vagyok a drámákkal kapcsolatban, mert ez az a műfaj, amelynek el kell kápráztatnia a nézőt, olyan hangulatot generálva, hogy beleélhessük magunkat a történetbe, mintha mi magunk lennénk az egyik szereplő.

Azt el kell ismernem, hogy az Időutazó felesége egy ötletgazdag és egyedi film, amely (talán elsőként) a múlt-jelen-jövő határait átszabva csábítja el a nézőt.

A kivitelezésre egy szavam sem lehet, de valahogy nem tudta hozni azt az atmoszférát, ami elvarázsolt volna. Nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, nem éreztem a fájdalmukat, de meg tudom érteni azokat, akiknek tetszik a film.

Ide kattintva folytatom...

A film eleje érdekes volt, mert bemutatták az alapszituációt és nem tudtam milyen irányba megy majd a történet.

A középrész már jóval unalmasabbra sikerült, vártam arra, hogy végre megtörténjen a valami, ami általában meg szokott történni. Nagyon elnyújtották a közepét, kicsit lagymatagra sikeredve, ezáltal kissé altatott a mozi.

A bonyodalom és a film vége azt hiszem nagyon el lett találva, kibontakozott a dráma, szimpatikusabbak lettek a szereplők, sodródtunk az elkerülhetetlen felé. Csak sajnos ettől még nem lesz jó a teljes film. Mert összességében egy közepes dráma csupán.

Na de eddig elég rébuszokban beszéltem, lássuk a történetet.

Előre szólok, hogy aki nincs tisztában az időutazás logikájával, az nehézségekbe ütközhet a film megértésénél vagy éppen nehezebben fogja helyére pakolni a dolgokat.

Főszereplőnk egy Henry nevű férfi, akit Eric Bana testesít meg. Hősünknek valamilyen genetikai betegsége van, amely időről időre arra készteti, hogy ugráljon az időben. Olyan, mint egy epilepsziás roham. Nem tud mit tenni, ha elkapja a „roham”, akkor keresztülszáguld téren és időn, hogy egy random helyen találja magát. Nem tudni meddig marad az adott idősíkban, de mindig visszatér a jelenbe. Fontos, hogy képes a múltba és a jövőbe is utazni. Semmilyen befolyása sincs arra, hogy éppen hová viszi a sors, ellenben néha ugyanarra a helyre érkezik.

Az időutazásnak vannak szabályai, amelyeket be kell tartani. Először is képtelenség bármit is megváltoztatni. Az idővonal állandó. Ezen kívül a negatív következmény, hogy a ruháit mindig az elindulási ponton „felejti”, ezért mikor megérkezik, teljesen meztelen. Ez hülyén hangozhat, de komoly negatív tényező, mert a pucérkodás büntetendő.

Egy szép napon Henry találkozik egy Clare nevű lánnyal, aki látszólag jól ismeri a férfit. A csinos hölgy már hosszú évek óta szerelmes belé, mert később meg fogja többször is látogatni, amikor ő még csak kislány volt, de jelenleg ez még nem történt meg, ezért Henrynek fogalma sincs a lány kilétéről. Remélem érthető voltam.

Telik-múlik az idő, a pár összeházasodik, de nem egyszerű az életük, mert Henry akármikor köddé válhat, hogy aztán percekkel, napokkal vagy hetekkel később visszatérhessen.

Akkor kezdenek el beindulni az események, amikor a pár gyereket szeretne. Pontosabban Clare teherbe esik, de kétszer is elvetél, mert a baba is időutazó és egyszerűen eltűnt az anyaméhből, a biztos halálba. Ez szomorú és megrázó, ezért Henry elkötteti a petevezetékét, hogy ne kelljen még egyszer átélniük a tragédiát.

Itt volt számomra a film a legnegatívabb. Ugyanis Clare rettentően mérges lesz, amiért Henry a beleegyezése nélkül ment át a műtéten. Rendkívül önző módon viselkedik, mert mindenképpen gyereket akar a férfitól, semmi más nem számít. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én nem tudok azonosulni ezekkel a nézetekkel.

Túllépve ezen megtörténik az, amit sosem gondoltam volna. A fiatalabb Henry a jövőbe utazik, ami számunkra a jelen és találkozik feleségével, akivel intim kapcsolatba kerülnek. Ijesztő és furcsa szituáció. Olyan, mint egy megcsalás, de mégsem. Tény, hogy Clare terhes lesz és megszüli a kislányt. Később kiderül, hogy ő is időutazó, de valamivel tehetségesebb, mint édesapja. Valamelyest tudja szabályozni.

Lassan elérkezünk a fináléhoz, amikor Henry meg fog halni. Ezek a jelenetsorok már eléggé el vannak találva, mert arra utalnak, hogy az idővonal megváltoztathatatlan és mindenképpen bekövetkezik a katasztrófa. Mindegy mit csinálnak, ennek meg kell történnie.

Henry szilveszter éjjel valóban meghal egy „vadászbalesetben”. Ám nem ekkor látjuk utoljára. Sok évvel később egy múltbéli Henry keveredik abba az időbe és ezáltal felesége és kislánya újra láthatja. A két szerelmes végső ölelése teszi fel a pontot az i-re és zárul a történet.

Nem egy rossz film, de nem kaptam meg tőle azt a hatást, amit vártam volna, ezért nálam csak egy közepes dráma a Time traveler's wife.