Hajjaj, miért érzem azt, hogy ebből sem hoznak ki túl sokat...

Eljött végre a pillanat és megteszem az első bejegyzésem ezzel a komédia sorozattal kapcsolatban. Alapvetően mindig is kedveltem a vígjáték sorozatokat, mivel nem kellett követni, a nélkül is poénosak voltak. Meg azért a legtöbb komédiával nincs is baj. A Chuck Lorre és Bill Pardy készítő páros nagyot alkotott. Rég szórakoztam ilyen jót, ilyen jó poénokon.

Az első 17 epizód alapján…

Nem volt rossz epizód, csak hamar eltelt. Bizony mindig ez van valamivel, amit nagyon élvez az ember. Most már tisztán látszik, hogy a lassú tempó maradni fog, legalábbis az évad első felében. Legalábbis most így állnak a dolgok.

A mai rész Locke papa köré épült. Láthattuk hogy megy a sora az „elképzelt” világban, ahol sosem zuhant le a repülőgép. Ezzel párhuzamosan folytak az események a szigeten is, ahol a Locke képében mászkáló teremtménnyel tarthattunk toborzó körútra.

Tovább...

Elérkezett hát a pillanat, és a Vándorcirkusz első évadjának lezárása. A 12. epizód méltó is egy szezon zárásához, hiszen érdekes, drámai, a jövőben sorsfordító események következnek be.
Az első évad amolyan bevezető szerűség, mivel a másodikban azért nagyobb a hangsúly a magyarázatokon. De még így sem válik minden érthetővé, szóval az egész olyan Carnivále-os!

„AVATAR”

Erre az epizódra kár volt két hetet várni. Nem tudom eldönteni, hogy a Valentin nap miatt volt ilyen a rész, vagy eredetileg is ennek szánták. Nagyon semmilyen volt, ami végső soron elfér egy évadban, csak az a baj, hogy most már sorra jönnek az ilyen részek.
Természetesen a story sem halad. Kezd olyan lenni, mint a Carnivále…
(A képért köszönet Wouhn-nak!!!)

:D

A most következő Science fiction bizonyára sokak számára ismerős lehet, hiszen egy kultikus, japán animációs rajzfilmből készült. Karyn Kusama rendezte és egy igazán nagy nevet sikerült szerződtetni Aeon szerepére, még pedig Charlize Theront. A film megpróbálja a rajzfilm sajátos hangulatát a vászonra varázsolni. Valamelyest ez sikerült is, ám a film láttán mégis furcsa érzés támad az emberben. Valahogy nem az igazi…

A jó és rossz peremén…

Négyen egy gatyában

A Négyen egy gatyában bármennyire is egy rosszul hangzó cím, a végeredmény egy kedves és aranyos film legfőképp a kamaszoknak szánva. Készült belől második rész is, 2008-ban mutatták be. Könyvadaptációról van szó, Ann Brasheres írta, legalább négy rész jelent meg, ha jól számoltam.

Folytatás…

Ez a House epizód kicsit jobb volt az átlagnál, de még így sem tudott lenyűgözni. A szokásos sablont erre a részre is lazán ráhúzhatjuk, mégis volt benne valami érdekes.

A megszokott különös betegségben szenvedő páciensen kívül többet foglalkoztak az orvosok magánéletével és nem megszokott módon több háttérszálat is fellelhettünk.

Máris részletezem...