Nem is értem az okát, de a nagy sikerű Die Hard filmek negyedik felvonását csak most hétvégén láthattam először. Pedig nem mai alkotásról van szó, hiszen 2007-ben robbant be a köztudatba. Eddig abban a hitben éltem, hogy csalódást okozott a mozi, annak ellenére, hogy mekkora felhajtás követte hajdanán .Végignézve kijelenthetem, hogy az egyik legjobb akció film, amit az utóbbi sok-sok éveben láttam.

Lássuk miről is beszélek...

A Sorozatportál tagjai ezúton szeretnék felköszönteni a nőnemű látogatóinkat és olvasóinkat!
Nem sok, de a semminél több!

Ezzel a rövidke bejegyzéssel a Sorozatportál is megemlékezik az idei, 82. Oscar gáláról, mely március 7-én, vagyis tegnap zajlott le. Nagy várakozás övezte az eseményt, hiszen egyrészt az év egyik legnagyobb filmes pillanata, másrészt pedig számtalan érdekességgel kecsegtetett.

Bővebben…

Ennek a filmnek története van. Mármint, hogy miként bukkantam rá. Amikor is a Kiborgtanárokhoz keresgéltem egy képet, amin látszik, hogy mennyire igénytelenül néz ki az a robot, amit a végén mutogatnak, találtam egy posztert erről a filmről. Nézem, nézem… Ez nem Angelina Jolie?
És de! Ő az, még pedig borzasztóan fiatalon, kezdő színészként. Bevallom ezért szereztem be a filmet, kíváncsivá tett Mrs. Pitt, vajon milyen moziban játszhatott, amikor még senki sem ismerte…

Köszöntelek a huszadrangú sci-fik országában!

Ehhez a filmhez, így elől járóban, nem sok hozzáfűznivalóm van. Talán annyit, hogy egy 2007-es fantasy-ről van szó. Elszomorító, hogy pontosan az ilyen típusú filmek miatt olyan borzalmas az igazi fantasy mozik megítélése. Például az enyém is. Ez a produkció Asylum szintű és lerombolja az összes reményem, hogy a Gyűrűk Urán kívül valaha még láthatok egy igényes fantasy-t.

Az előzetesem után…

A Sztárom a párom és az Igazából szerelem alkotóinak produkciója a Mindenképpen talán. Nem rossz kis film ez, leköti az ember figyelmét, kellő mértékben romantikus is. Amolyan egyszer nézhető kategória, de ez csak az én meglátásom.

Folytatás…

Végre egy egész jó epizód. Persze csupán Caprica mércével mérve. Nem mondom, hogy a sorozat legjobb epizódja, mert az elsőt nem űbereli, de jól szórakoztam. Mondhatni kicsit szakítva a hagyományokkal, az alkotok kevesebb szereplőt mozgattak meg, nem kapott mindenki lehetőséget. A sztori meglepő volt, nem is tudom, hogy mi lesz ebből az egészből.

Lássuk a részleteket...

Különös alkotás ez. Első ránézésre nem is tudtam, hová tenni. Másodikra már valamelyest közelebb került hozzám a film. Érezhető rajta a művészi szándék, és magával ragadó a hangulata, csak kicsit halvérű és sápadt lett. Mégis, azt kell mondjam, egy ilyen elcsépelt témakörben, mint amilyen a vámpírizmus, egy üdítő színfolt. Még ha ez a szín a szürke és a fekete keveréke is…

„A bánat? Egy nagy óceán.”