Én már a trailer láttán éreztem, hogy ez egy olyan film lesz, amiért érdemes lesz leülnöm.
Így is lett. Ez a mozi simán a 2009-es év sci-fi-je volt, az Avatár mellett, de talán a tavalyi eresztés legjobbjai közé sem túlzás besorolni. Nem mentes az ismétlődésektől, – nehéz újat mutatni – de egy igényes, szórakoztató, elejétől a végéig izgalmas, fordulatos történet. Csak ezt a gagyi alcímet nem tudom megérteni. Milyen halálhajó? És hogy értik azt, hogy a nyomában?
Szó sincs ilyesmiről!

Az Elysium űrhajó útra kelt…

Na, de ne rohanjunk ennyire előre!
A story előzménye, hogy a Föld túlnépesedése és a feszült háborús helyzet miatt, 2174-ben el kell indítani egy kolonizációs hajót a távoli Tanis nevezetű bolygó felé. A cél, letelepedni és előkészíteni a planétát arra, hogy az ember megvethesse rajta a lábát. Semmi újdonság…
A film kezdő jelenete végső soron majd a végén lesz érdekes.

„Csak önök maradtak az emberiségből!”

Főhősünk, Bower tizedes (Ben Foster), éppen mély hibernálásból ébred, emlékezete hézagos.
Nem tudja hol van, miért van ott ahol, és legfőképpen miért. Az emlékezet kiesés a hibernáció velejárója, mint megtudjuk, ám ez kivételesen jó táptalajt ad a film eseményeinek. Káprázatos kiinduló pont. Micsoda parádés helyzet, – a néző szempontjából – amiben a karakter találja magát. Nem emlékszik a célra, a miértekre, önmagára, a státusára és az előzetes életét is csupán nehezen megfogható bevillanásokban éli újra. Egyedül van egy láthatóan üzemzavaros hajóban a rideg és idegen mély űrben. Ez az elképesztően paranoid, sötét, hideg hangulat az egész filmet uralja. Szerencsére.
Ebben mérhető a mozi igazi élvezeti értéke.
Nem sokáig marad egyedül, ugyanis felébred Payton hadnagy is (Dennis Quaid).
Felettesével fénysebességgel konstatálják, hogy valami nagyon nincs rendben, hiszen az áramellátás ingadozik, hullámokban jelentkezik és egyre rövidebb ideig van energia. A reaktorral akadt valami gond.
Elkezdik kibogozni, hogy mi történhetett velük, a hajóval és rájönnek, hogy a beosztás szerinti felügyelettel ellátott egységekkel sem stimmel valami.
Bower a szellőző rendszeren keresztül kijut a lezárult körletből – ez egy nagyon jó, klausztrofób rész – és meglát valakit. Egy lány az, aki elég ellenségesen bánik vele, de az idillt megzavarják.

Láthatóan intelligens, ám nem emberi lények. Itt halkan felsóhajtottam, mert bőszen reméltem, hogy nem egy újabb „szörnyes” sci-fi filmmel lesz dolgom. Nem így alakult…
Azt hittem, hogy inkább az emberi elme mélységében kalauzolnak végig engem.
Ebben sem tévedtem…
Bonyolódik a történet, vannak mások is a hajón, idegenek is, akikről nem tudni, hogy kerültek ide.
Payton rádión keresztül irányítja a reaktort kereső Bowert, hiszen újra kell indítani, ha nem akarják, hogy az egész gép elpusztuljon. Elővillan az emlék is, ők bizony telepesek.
A tizedes talál egy békésebb túlélőt, aki részletesebben elmeséli neki a lények megjelenését, és hogy mi történt a hajón. Először tesznek említést a címül szolgáló fogalomról, a Pandorumról.
Ez tulajdonképpen az űrőrületet jelenti, melyet érzékletesen levezetnek nekünk egy korábbi eset, az Eden nevű hajó katasztrófájának visszaidézésével. Ezek a visszaemlékezések, egyébként nagyon jók.
Ám a vérszomjas idegenek egy perc nyugtot sem hagynak és menekülniük kell. Bower összeakad egy férfival, aki földművesként volt beosztva, és a már látott nővel, aki viszont a magukkal hozott génmintákért felelt. Itt azért, az eddig is sejtelmes történet újabb lehetőségeket villant fel.
Immár hármasban folytatják az utat.

Ezalatt Paytonhoz pedig a szellőzőn keresztül bejut egy zavart, meztelen férfi. Elmondása szerint Gallo-nak hívják és tizedesi rangban szolgált a hídon.
Ő is a Pandorumról beszél, tételesen elmondja, hogy mik a tünetei.
Ez önmagában még nem is lenne túl érdekes. Csak hogy a készítők úgy oldották meg a dolgot, hogy az említett tünetek az összes szereplőre illenek. Ez a helyzet tovább erősíti az egyébként is nyomasztó hatást.
Ezt aztán megfejelték egy sziporkázóan intenzív jelenetsorral, amiben Gallo (Cam Gigandet) és Payton - gyors váltások közepette, remek képi és audió megoldásokkal – megpróbálják tisztázni, melyikük is örült meg.
Felvéve a párhuzamos történések fonalát, Bower, Nadia (Antje Traue) és Manh (Cung Le) bejutnak egy elzárt helyiségbe, ahol rátalálnak a kissé zavart agyú egykori szakácsra. Ez a bolond férfi már jó ideje ébren van, és (ismét egy remek visszaemlékezés) hangulatos, remekül kivitelezett, rémisztő, sematikus rajzok segítségével elmeséli mi történt a hajóval, és a lények eredete sem marad tovább titok többé.
Ebbe a részbe a szakács bolondossága csempész némi könnyedséget, de csak azért, hogy a visszaemlékezés és a hosszú ideje magányos férfi, érthető kannibalizmusa nagyobbat durranjon.
Ám Bower sikeresen meggyőzi a fura figurát, hogy a reaktor élettartama drasztikusan csökkent és hamarosan végleg felmondja a szolgálatot. Négyen jutnak el a reaktorhoz, ahol mellesleg ezeknek a lényeknek a szállásterülete is van. A reaktor persze beindul, de csak ketten térnek vissza Paytonhoz.
A hadnagyról közben kiderül, hogy nem az, akinek eddig tartottuk. A személyiségzavar páratlanul jól jelent meg az egész moziban és a végkifejlete is határtalanul találóan, érzékletes lett bemutatva.
Payton és Bower szembe kerül egymással és ez a vita az egész film csúcspontja.
Szintén egy nagyon felfokozott, élénk jelenetsor jó dramaturgiával és képi eszközökkel megtámogatva.

„DE AZ ÉLET, AZ ÉLET!"

Ezt a pillanatot többször is visszatekertem. Hihetetlenül magával ragadó.
A film vége nagyot durran. Elképesztően drámai a befejezés, egészen a hídon történtektől a stáblistáig.
Még a stáblista is remek, hiszen végigvezet az Elysium részein.
Mondhatok bármit, ragozhatom, ahogy csak akarom, de a tényen nem változtat. Egy hatalmas filmről van szó, ami az utóbbi idők sci-fi alkotásai közül kiemelkedik, méghozzá magasra.
Ezt a filmet még az unokáimnak is mutogatni fogom. Persze, ha elég idősek lesznek és megélem…
Remek a hangulat, végig megmarad a kétségbeesett, titokzatos, paranoid, sötét légkör.
Dennis Quaid egyszerűen zseniális! Emellett a képi hatások nagyon szuggesztívek, kiválóan támasztanak meg egy korántsem egyedi történetet. De ha nem tudunk újat tenni a Nap alá, akkor az apróságokra kell ráfeküdni, és erre a Pandorum ékes példa.
Ugyan benne vannak ezek a félelmetes és nagyon ronda lények, de jelenlétük mégis eltörpül az emberi elme, ijesztő és csodálatos bemutatása mellett. Nem egy egyszerű szörnnyel riogató mozi ez, a lélektani vonulatra helyezték a hangsúlyt és nem győzök hálálkodni a készítőknek, hogy így tettek.
Űr horrorként lett beharangozva, de ez ízig-vérig SCIENCE-FICTION. Így, nagybetűvel.