Valentin nap alkalmából előre vettem ezt a tavalyi romantikus vígjátékot, amit a csinos Katherine Heigl-lel és a sármos Gerard Butlerrel próbáltak eladni. És meg kell hagyni, ez sikerült nekik!
Tűrhetően választották ki a párost a filmhez, a szövegkönyvön is érződik, hogy nem csak úgy összedobálták, de természetesen a történet nem tud szabadulni az ilyenkor szokásos műfaji sablonok közül.

Klisétenger szarkazmussal.

Röviden így jellemezhetném a filmet, amennyiben csupán a száraz vázat veszem figyelembe.
Őszintén, ha megnézzük ezt a filmet, akkor nem idéződnek fel bennünk százszámra a hasonló megoldásokat felvonultató mozik? Igen? Nem? Velem minden esetre így történt.
Amiben mégis újat tud mutatni ez a film, az tulajdonképpen, egyrészről Butler személye, akitől szokatlan ez a műfaj (bár ott P.S. I love you…). Másrészről pedig ismételten ott van Butler karaktere, Mike, akinek elképesztően sajátságos humora, hím soviniszta szövege, sokszor túlzó sztereotípiái mosolyt csalnak bárki arcára. Na, persze azt is a film javára írhatjuk, hogy szépen halad a cselekménye, és rendesen ki vannak dolgozva a szituációk, rendben vannak a poénok is, nem egy kifejezetten ütős!

Az elején kezdve, itt van Abby (Heigl). Ő egy elég merev, egyedülálló nő, aki producerként dolgozik egy csatornának. Egy csatornának, ami éppenséggel elég nagy gondban van, ami a nézettségét illeti.
Történik egyszer, hogy Abby otthon tesz, vesz, amíg a házi kedvence - egy macska - el nem kapcsolja a televíziót és szemközt nem találja magát a megtestesült szarkasztikus, gúnyos nőgyűlölettel, Mike-kal.
Mike egy műsort vezet, aminek a címe A Csúf Igazság és ebben kíméletlen nyersességgel tárgyalja ki a férfiak és a nők kapcsolatát. Természetesen van ebben egy jó adag igazság és tapasztalat, meg legalább ugyanannyi sztereotípia és túlzás. Szóval nem ajánlatos készpénznek venni a filmben elhangzottakat.

Abby feldühödik, fogja magát és felhívja a provokatív férfit, aztán jóízűen megcincálják egymást.
Ám korábbi dühe semmi ahhoz képest, amit akkor érez, amikor megtudja, hogy a döglődő csatorna leszerződteti a fickót és a műsorát. A Híradójuk pár perces blokkját kapja meg.

Ez az, ami egyelőre nem történik még meg a médiában. Ha ez lehetségessé válna, akkor azt is elmondhatnánk, hogy a mélyebbnél is mélyebben van színvonal. Pedig manapság sem túl magas…

Ám mivel rendszerint a durva és provokatív dolgok vonzzák az embereket, a nézettség is ugrásszerűen növekszik, a csatorna, a műsor nagy sikereket ér fel. Mike-ot felkapja a média.
Abby és Mike kapcsolata az utálatból szép lassan kezd átlényegülni, ahogy azt a klisé diktálja, ebben komoly szerepe van annak, hogy Mike segít a randi képtelen lánynak összejönnie a szembe szomszédjával. Ez a szomszéd mellesleg megtestesíti a tökéletes férfit, akit Abby vágyik magának.
Az egymásról alkotott véleményük fokozatosan változik meg, negatív előjelűből, pozitívvá.
Románcuk egyenletes iramban alakul, helyenként megakasztva fura megoldásokkal. Gondolok itt az erőltetett vibrátoros bugyi jelenetre, illetve arra, hogy Mike-ból egy összetört szívű, egykori hősszerelmest faragtak. Ezeket úgy ki lehetett volna hagyni… remélem érthető… amikor a sablont emlegetem, többek között ezekre is gondolok.

A mozi vége természetesen a teljes mértékben megszokott Happy End. Szóval semmi újdonság.
Ellenben ez egy szórakoztató, kacagtató vígjáték volt, az állandó romantikus elemekkel.
Butler játéka számomra meglepő volt és egyben üdítő is. Heigl kisasszony pedig elfért, az az érzésem találhattak volna jobb partnert is Gerard mellé, bár jól mutatnak együtt.
Élvezhető, még a műfajon belül is, nem az a limonádé, amiből tizenkettő egy tucat.