Megszokhattuk már, hogy a Caprica-ban szinte semmi sem történik, tyúklépésben halad előre a történet. A változatosság kedvéért ez most is pontosan ugyanígy történt. Ahhoz képest, hogy már csak egy rész van a félévad-záróig, kicsit kevés. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de az egész sorozat kezd olyan érzéseket kelteni bennem, mint anno a TSCC. Ebből az alapanyagból lehetne sokkal sokkal jobb.

Tovább...

Szinte nem is történt semmi.

Alig van előrelépés minden frontot figyelembe véve. Ha úgy vesszük, akkor 3 történetszálat követhettünk végig. Az elsőben Daniel Graystone és a robot kálváriáját.

Az egész idő azzal telt, hogy Dr. Graystone próbálta rávenni a robotot, hogy fedje fel valódi énét és ismerje be, hogy ő Zoe. Minden létező hülyeséget megpróbált ennek kivitelezése érdekében, de kudarcot vallott.

Még a saját kutyáját is lelövettette a masinával csak, hogy bizonyítsa igazát. Zoe meg simán lelőtte a jószágot. Vak tölténnyel. De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy mi értelme ennek az idióta titkolózásnak? Az egy dolog, hogy már baromi unalmas, de már átment idegesítőbe az egész. Ha megtörténne a beismerés, akkor léphetnénk egyről a kettőre. Bár az is meglepő, hogy Dr. Graystone „rájött” a turpisságra.

A másik szál Amanda Graystone és halott bátyja története.

Mondhatom itt sem történt előrelépés. Egyelőre azt sem tudom, hogy mi értelme ennek az egésznek. Halott tesó visszatér / Mrs Graytone bedilizett? Eléggé „Kit érdekel?” érzésem volt, amikor ezeket a jeleneteket néztem.

Az utolsó említésre méltó eseménysort Joseph Adama szolgáltatta.

Nem mondom, hogy csuda jó volt, de legalább itt történt valami. Kár, hogy nem sok. Mr. Adama újra részesévé vált a V-világnak, hogy megkeresse lányát. Itt aztán mindenféle kalamajkába keveredett, csoda, hogy megúszta.

Összességében egy harmatgyenge rész, amely egyáltalán nem tudta felvezetni a félévzárót. El tudom képzelni milyen lesz a half-finálé.