Még mindig várat magára egy áttörés ezzel a sorozattal kapcsolatban. Nem is csodálom, hogy Amerikában a béka feneke alatt van a nézettség, mert ez sajnos kevés. Óhatatlanul is a BSG jut eszébe az embernek, ha Caprica-t néz. Lehet, hogy ez hiba, lehet, hogy nem. Az Atlantiszt is mindig a Csillagkapuval hasonlítottuk össze, mert annak ellenére, hogy mások a szereplők és másról szól, egy kalap alá tartoznak.

A Caprica pedig képtelen felnőni a BSG szintjéhez. Nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény, túl sok a titkolózás és a hazugság. Engem különösen szokott zavarni, ha a szereplők nem őszinték egymáshoz, miközben mi nézők már rég tudunk mindent.

Na, de lássuk mi történt a negyedik részben...

Ha a végletekig le akarnám egyszerűsíteni, akkor azt mondanám, hogy szinte semmi. Ez persze így nem igaz, de jócskán elvész a mondanivaló a sok üresjárat mellett.

A legutóbbi rész végén tapasztalt nagy drámából sem lett semmi, mivel Sam Adama nem ölte meg Dr. Graystone feleségét. Szemet szemért, fogat fogért. Így tartja a mondás. Ez pláne igaz a tauroni életszemléletre. Joseph Adama végül mégiscsak megkegyelmezett Amandának. Talán megszólalt a lelkiismeret.

Ha már a Graystone házaspárnál tartunk, akkor meg lehet említeni, hogy vendégül látták őket egy népszerű show műsorban, ahol érdekes bejelentést tettek.

Amire mindenki kíváncsi (legalábbis én), hogy mi fog történni az első cylonnal, ebben a részben eléggé zsákutcába futott. Zoe alig jutott szerephez, amikor pedig láthattuk, akkor csak állt és nézett ki a fejéből.

Aki továbbra is érdekes figura – az a tanárnő – Clarice Willow. Van vele kapcsolatban egy fura sejtésem, de elég hülyeségnek hangzik, úgyhogy megtartom magamnak. Kár, hogy a csiga tempó miatt őt sem tudták közelebbről bemutatni nekünk.

Összességében elég gyenge teljesítmény volt. Kéne már némi izgalom, mert ez így nagy nulla.